Kedvenc költőm emlékére....
Milyen volt hangod selyme
Nem tudom már
De azt tudom....
Hogy a tavaszi séták
Felidézik az ibolyák
Az ibolyák illatát
Milyen volt mosolyod
Nem tudom már...
De mikor virágba borulnak..
A cseresznye fák...
Arcomra varázsolják
Szívem mosolyát...
Hogy milyen volt
Lépteid hangja
Mikor megzörrent
Talpad alatt az avar
Tudtam hogy az erdő csendje
A te lépted zenéjét...
Hozza felém....
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas, de még annál is hatalmasabb hegy. Ezt a hegyet hatalmas erő borította. Voltak ebben az erdőben olyan öreg fák, hogy egyedül nem érted volna át a derekát. Az egyik ilyen hatalmas fán lakott egy pandamackó család. De nem akármilyen! Egy igazi vörös bundás panda család. Mi nevezzük csak Vöröskének mert tudjátok egy jó pár kilóméterrel arrébb lakik legkedvesebb rokona a fekete-fehér panda mackó. Amit most elmesélek az nagyo-nagyon régen történt. Élt a kínai erdők legmélyében egy öreg eukaliptusz fa. A fa tetejében egy fekete-fehér panda család . Éldegéltek boldogan, nagy-nagy egyetértésben, míg nem egy szer arra járt egy róka. Ez a ravasz róka koma nagyon éhes volt és szívesen megevett volna egy kis pandamackót. Az egyik kis engedetlen kölyöknek nagyon tetszett a róka vörös bundája s elhatározta, hogy közelebbről is megnézi. Nagy-nagyon szeretett volna ilyen vörös bundát. Szólt az anyja: - Ejnye ejnye te mihaszna! Le ne menj most a fáról! Nem látod a veszélyt? :) - Ó, ez csak egy róka, fára sosem mászik! Csak közelebbről megnézem, hogy igazi-e a bundája. Neki miért vörös, miért nem fehér, mint a többinek? - Bizony, bizony ez a kis butuska panda meg nem tudta, hogy télen megváltozik a sarki róka bunda. Forgatta ő a nagy állatkönyvet, de a tanulás neki nem volt a legkönnyebb. Mindig mindenre figyelt. A sok tennivalóból ki sem látszott, hiszen reggeltől estig csak evett, sétált és bogarászott. No, de a róka sem volt rest, sétált a fa alatt, mutogatta magát, hogy lecsalja a fáról a vacsorát!
A jó tündér, ki éppen arra szállt pálcájával megfenyegette a rókát: - Ejnye ott arrébb van egy beteg nyulacska. - HOL, kapta fel fejét a róka. Felajánlotta, hogy majd meggyógyítja. Így gondolta a ravasz, mert, aki már nem él annak semmi sem fáj. A pandagyerek, ahogy ezt hallotta, szívét valami nagyon elszomorította. Ettől lett vörös a bundája, Csak a fülét hagyta fehéren a jó tündér varázsa, hogy emlékezzen mindig a családjára. A fekete-fehér pandára. Így történt - hogy igaz volt-e vagy nem azt nem tudom, de az már nagy baj, hogy vörös panda olyan ritka, mint a fehér holló, így az állatkertekben ritkán látható. Ha nem hiszitek menjetek el a Budapesti Állatkertbe!
Kép lelőhelye: https://hu.pinterest.com/pin/12877548931757923/
Kép lelőhelye:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos kék bolygó. Ezen a bplygón élt egy hatalmas király, kit a félelmetes, a szelíd, a növényeket kedvelő frissítő tragédiát okozó Vízkirálynak hívtak. Vízkirálynak és Felhő királynénak sok-sok gyermeke volt. Bizony, bizony nevelésükhöz néha villámok cikáztak, égdobok dübörögtek a Vízkirály szemében. Szitáló Eső, a legkisebb, jó gyermek volt. Vele sohasem volt semmi gond. A Jó Eső sem okozott neki semmi bajt. Bár, ha nem figyelt oda a túl sok eső feláztatta a földeket és megduzzasztotta a folyókat. Zivatarral már több baja volt mert heves természetével leverte a fákról az apró gyümölcsöket s elverte a zsenge virágokat. Jégesőt nem győzte dorgálni, nevelni, de hiába, bizony bizony a nyári melegben, hogy lehűtse magát, jeget zúdított a Földre s elverte a virágokat és átlyuggatta a fák leveleit. A Harmat, a legkisebb gyermeke ott csillogott, villogott hajnalban a fű, a virág, a fák levelein. Ikertestvére a Dér megfagyasztotta a földet és fehér jégport hintett fűre-fára. A déli órákban felszállott a pára, a Felhőkirályné kívánságára. A király palotáját szivárvány díszítette mikor a napsugár a felhőt köszöntötte.
Ősszel megcsendesedtek a gyermekek, de télen újból sok baj volt egyikkel-másikkal. Dérherceg jégcsapokkal játszott, tetszett neki, ahogy a fény rajta szikrázott. Harmat tündérlány jégvirágokat rajzolt az ablakra, ezzel emlékezett a virágokra. Eső herceg havat hozott, betakarta a mezőt, az erdőt. Zivatar herceg hófúvást okozott barátjával a széllel. A Tavasztündér néha sok gondot okozott mikor melegével a Földre sugározott. Felrázta álmából a megdermedt virágot, gleccsert ébresztett, patakot keltett, folyót duzzasztott és árasztotta a habokat. A sok-sok víz mind mind folyt szerteszét. A napkirály meg Szélherceg segített megszárítani és párává varázsolni, felhővé duzzasztani az örök körforgást elindítani. Így megy ez évről -évre, napról-napra a nagy körforgás télről tavaszra.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos palota. Ébenfából készült annak minden egyes ajtaja. Ezüstből a kilincse és ablaka. Zeneszóra nyílt minden. Madárdal zengte be minden szobáját. Virágok illata járta át a bútorzatát. Ebben a csodálatos palotában élt a tündérek királya, ki képtelen volt a gonoszságra. Történt egyszer, hogy hogy nem, tán éppen most tavasszal, hogy az ifjú király szíve megtelt sok-sok szomorúsággal, hogy mi volt az oka senki sem tudta. Tavasz hercegének ajka nem nyílt soha sem panaszra. Látva ezt a király egyre csak azon gondolkodott, hogyan tegye vidámmá minden napot. Hívta a tücsköket. Zenét rendelt. A lepkéket felkérte táncra, mindig talált okot a vigasságra. Egyszer aztán, hogy, hogy nem, Tavasz herceg szomorúsága szárnyra kapott, s a palotán kívül is sétálgatott. Arra járt a napsugár aranyhajú lánya, kinek szívét meghatotta az ifjú király szomorúsága. Gondolt egy nagyot, egy nagyon merészet, a kedves Holdtól elkérte a Göncöl szekeret s a palota fölé vitette magát. Ott aztán a földre engedte napsugár színű haját. A királyfi, aki akkor épp a kertben járt megsimogatta a tündérlány aranyszínű haját. Ahogy simogatta, szemébe vidámság költözött s amihez hozzáért az sárga színt öltött. Hogy gy történt, vagy nem azt nem tudom, de azóta csodálatosan virít az aranyág minden tavaszon. Van aki aranyesőnek hívja. Hát nem csodás ez az egész tavaszi varázs? Tavasz hercege megszerette a Napsugár aranyhajú lányát. Szívéből tovaszállt a bánat, átadta helyét a boldogságnak. Hallva ezt a sok szépet a tavasz királynéja dalra fakasztotta az erdő minden lakóját. A rigót, a cinkét, a vörösbegyet. Dalolt, csiripelt az egész madársereg. Párt választott minden kis csőr és begy, mondták dalolva, hogy szeretlek.
Kép lelőhelye: https://hu.pinterest.com/pin/1548181179658652/
A nyúl...
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer a Csendes-óceánon innen s a Fekete-tengeren túl egy csodálatos hatalmas nagy erdő. Erdő közepén egy tisztás, tisztás közepén egy kis ház. A kis házban egy kis nyulacska kinek van négy lába, két hosszú füle meg egy picike farkincája. De nem mindig volt ez így... Réges-régen amikor még a dinoszauroszok éltek hosszú farka volt a nyúl legénynek::Igen ám de a mihaszna nagyon rászokott a káposztára, répára...Volt az erdőben vagyis az erdő szélében egy gondozott kis tanya, oda járt enni a kis mihaszna A tanyán lakott két kutya meg a gazda, ki a kertjét szépen gondozta. A gazda ki a kertet gondozta nagyon haragudott a kutyáira:
Nem tudjátok megvédeni a kertet mihasznák ezért ma nem kaptok vacsorát... A két mihaszna heverészve várta az éjszakát... A nyulak sem voltak restek délután mentek káposztát enni . Volt is a kutyáknak haragjuk temérdek mikor meglátták a káposztaföldet..itt jártak Vaú vaú itt jártak...Oda a káposzta! A gazda mérges volt nagyon. Ó ti ebadták mért nem fogtátok el a nyulak bajszát,,? Nyúlpaprikást kaptok ha elkapjátok....Eltelt egy nap, eltelt két nap eltelt három...de egy ici pici nyúl sem járt a határban...Ő a ravasz a lucernát dézsmálta majd répát keresett vacsorára. Egy szép őszi délután Szimatot kapott vagyis az orrát megcsapta a nyúl illata .. éles füle meg meghallotta a csámcsogást... Vaú vaú itt vannak - futottak a kert felé, de a nyulak sem voltak restek cikk cakkban futva menekültek. A pici nyuszi is szaladt nyakába szedte a lábát, de a farkincája jaj a farkincája a kutya szájában maradt. Azóta is rövid a nyuszinak a farka s így a kutya nagyon nagyon ritkán tudja csak elkapni, de ha meglátja rögtön megkergeti... A nyuszik azóta is cikk-cakkban szaladnak s az ugró lábuk, cikk-cakk ugrásuk s parányi farkuk megmenti őket .
Aki nem hiszi járjon utána, csak rá ne lépjen a nyuszika farkára.
S színezze ki a képez hozzája!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas káosz. Ebből a káoszból győztesen került ki a Nap. S erős mágneses sugárzásával elrendezte a bolygókat, csillagokat. Így került a Föld - ez a csoodálatos kék bolygó a helyére. Ez a kék bolygó olyan, mint egy hatalmas nagy labda, mely forogva kerüli meg a napot. Így láthatjuk este a sok-sok csillagot. Az égen az ember képzelete sárkányokat ereget s Göncölszekeret melynek rúdja megmutatja a Sarkcsillagot. Láthattok az égen Fiastyúkot s augusztusban sok-sok hulló csillagot. A hullócsillag teljesíti álmodat, ha időben elsóhajtod azt a csillagos ég alatt. Én is ott voltam augusztusban s a hulló csillag alatt álmodtam. Álmodtam sok-sok csodát láttam a száguldó zebrát, láttam zsiráfot, elefántot, prédára leső oroszlánt, bebarangoltam egész Afrikát. Láttam szövőmadarakat, kék égen szárnyaló flamingót. Visszatérve Európába hiúzt mely prédájára les, kis nyuszit, ki éles hallásának köszönheti menekülését. Láttam, cinkét, pintyet, harkályt, ezerszámra madarat - meg kányát és sasokat is. No meg egereket, pockokat, hörcsögöket - felsorolni is nehéz mi minden népesíti be ezt a Földet.
Ezen a földön jártak sok-sok évvel ezelőtt a dinoszauruszok, s a húzs métert is meghaladó hatalmas szárnyú madár, ki a mesékben képes volt arra, hogy embert szállítson a hátán. Ez volt az igazi repülő sárkány. Az ember is repülni vágyott, s ti már tudjátok Ikarusz sorsát, kinek életébe került ez a kívánság. Ti, kik nézitek a tévét most már tudjátok míg őseink lovon, vagy gyalog közlekedtek, ti örülhettek, a hajónak, a vonatnak , autónak. Ezek könnyen legyőzik a távolságokat. Mire mindezt elgondoltam, lehullott a csillag s én ott feküdtem a csillagos ég alatt a kertünkben. S mivel nagyon fáztam bementem a házba, a házba és az ágyba s magába zárt az álom varázsa. Álmodjatok ti is szépeket - Jó éjszakát gyerekek!
A hulló csillag.
Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy hatalmas nagy káosz . Ebből a káoszból győztesen került ki a nap és erős mágneses sugárzásával elrendezte a bolygókat , bolygókat .Így került a föld ez a csodálatos kék bolygó a helyére.. Ez a kék bolygó olyan mint egy hatalmas nagy labda ,mely forogva kerüli meg a napot. Így láthatjuk este a sok sok csillagot az égen. Az ember képzelete sárkányokat ereget s lát göncölszekeret...melynek rúdja megmutatja a sarkcsillagot . Láthattok az égen fias tyúkot s augusztusban sok sok hullócsillagot . A hullócsillag teljesíti álmodat ha időben elsóhajtod azt a csillagos ég alatt Én is ott voltam augusztusban s a hullócsillag alatt álmodtam.Álmodtam sok sok csodát Láttam Afrikát. A száguldó zebrát, Láttam zsiráfot, elefántot, prédára leső oroszlánt,bebarangoltam egész Afrikát..Láttam szövő madarakat...Kék égen szárnyaló flamingót..Visszatérve Európába Hiúzt mely prédájára les..Kis nyuszit ki éles hallásának köszönheti életét...Láttam cinkét , pintyet , harkályt és sok sok énekes madarat Persze héját, kányát, meg sasokat .. Láttam egereket pockokat , Felsorolni is nehéz hogy hány féle élőlény népesíti be e földet....Ezen a földön éltek sok sok évvel ezelőtt a dinoszauruszok S a 20 métert is elérő hatalmas nagy sárkány ki még embert is vitt a hátán ,,Ez volt az igazi mesebeli sárkány...Az ember is repülni vágyott..S ti már tudjátok Ikarus sorsát kinek életébe került ez a kívánság..Ti kik nézitek a tévét gyorsan kitalálhatjátok kívánságotok végét....Míg őseink lovon vagy gyalog közlekedtek Ti örülhettek az autónak busznak vonatnak repülőnek Itt a vége fuss el véle......jó éjszakát gyerekek ......
