Hiányzol

Hiányzol nekem
Mert nem szol rám senki sem
Én már csak ott vagyok
Ahol a nap nem ragyog
Az alkony közel van
A hold már fent ragyog
De még nem jöttek
Fel a csillagok

Hiányzol nekem
Bár arcod láthatom
Ott ragyonak körötted
Az éneklő csillagok!

Hiányzol

Hiányzol ordítom a szélbe

Remélve hogy feléd fújja

Hangomat

Napról- napra

Percről-percre

Forog az idő kereke!

Paul Juno festménye

Hiányzol

Hiányzol mint ételnek a só
Hiányzol mint betegnek a szó
Mint fáknak az eső
Mint juhoknak a jó legelő
Mint macskának a simogatás
Mint balett táncosnak azene
Úgy hiányzol mint késnek az él
Várj rám és megérkezek Én
E mondat éltet s ezért élek !

Hiányzol

Hiányzol mint rétnek a harmat,

Hiányzol mint léleknek a szó.

Elmentél és guzsba kötött a vágy.

Lehet hogy hiába vártam rád.

Az égen minden éjjel ott a göncölszekér,

De Te sohasem érkeztél.
Körülvett a tél, egyre csak fáztam,
Két karod melegére vágytam.
Hol vagy? Merre jársz?
Ott is felkél a hold?
A nap melegebben süt, mint itt?
S két karod mást karol??
De nem! Érzem szereteted hevét,
Álmaimat semmi sem tépheti szét.
S ha eljött érted a halál
Majd egyszer rám is rátalál.
S ott a távoli hófehér mezőkön,
Örök szerelmed jégkristályként örzöm,