Ott hevert az úton.
Fáradt szárnya, lába,
Hideg éjszakája?
Mi ok miatt?
Nem tudhatom...
Felvettem, s úgy éreztem,
Átfázott nagyon.
Parányi lábát behúzta,
Éreztem, hogy nem merev.
Markomba fogva,
Meg-meglehelve,
Hazavittem ezt
A parányi életet.
Otthon leányomnak mutatva
Markomat kitártam,
S nini hopp - a kis madárka
Felrepült az ablakra.
Hangja felcsendült,
Lelkemben, szívedben,
Boldogság zendült!
