Napom vagy s én bolygód vagyok.
Közeledben tart delejes vonzásod.
Ha éjszaka vagy én nappalként követlek.
Ha te folyó vagy én medred vagyok.
Ha te tó vagy
partként veszlek körül,
s átveszem hullámzásod.
Ha te szél vagy,
akkor én fa leszek
s várom, hogy tépj ki tövestől,
s vígy magaddal
árkon-bokron át! át!
2011. január 28., péntek
2011. január 25., kedd
Jobb álmodni
Jobb álmodni ezen a világon,
Mint megtudni a valóságot,
Mely mindent széttép, összezúz!
Ami csodálatos rommá válik,
Az emberi indulatok ereje
Tör, zúz, rombol, szétszakít...
Jobb álmodni arról, ami szép,
Nézni a természet elbűvölő erejét.
De jaj, ott is tör zúz a vihar!
A béke csendje csak átmenet,
Egyik viharból a másikba ...kerget.
Békében élni, s meghalni ...
Ez a legszebb álom, ...de nem való...? ...
Mint megtudni a valóságot,
Mely mindent széttép, összezúz!
Ami csodálatos rommá válik,
Az emberi indulatok ereje
Tör, zúz, rombol, szétszakít...
Jobb álmodni arról, ami szép,
Nézni a természet elbűvölő erejét.
De jaj, ott is tör zúz a vihar!
A béke csendje csak átmenet,
Egyik viharból a másikba ...kerget.
Békében élni, s meghalni ...
Ez a legszebb álom, ...de nem való...? ...
Ősz
Sárga , piros, zöld, őszi keverék,
Közel a lombhullató fák álma.
Ez az ősz szivembe zárja
Régmúlt álmok kedvesét.
Rég volt, s ma csak álom,
Édes illat: virágzó tarka rét.
Még most is hallom a zümmögést
Hisz ott időz fáradt gondolatom.
Az ifjúság édes álom, az öregség való.
Úgy takar be, mint jó meleg takaró.
Hull a hó hull a hó, közeleg a tél,
Új tavasz kell hogy felébredjél!
Andin különdíjas pályaműve - Vivaldi - Négy évszak c. muzsikájához
Közel a lombhullató fák álma.
Ez az ősz szivembe zárja
Régmúlt álmok kedvesét.
Rég volt, s ma csak álom,
Édes illat: virágzó tarka rét.
Még most is hallom a zümmögést
Hisz ott időz fáradt gondolatom.
Az ifjúság édes álom, az öregség való.
Úgy takar be, mint jó meleg takaró.
Hull a hó hull a hó, közeleg a tél,
Új tavasz kell hogy felébredjél!
Andin különdíjas pályaműve - Vivaldi - Négy évszak c. muzsikájához
Egy esős őszi délután
Egy esős őszi délután
Egyedül voltam s néztem
A fáról pergő leveleket.
Egy esős őszi délután
A múlt ezernyi emléke
Fejemben lüktetett.
Egy esős őszi délután
Pergett az eső monotonon,
Elsimult a földön,
Mint ránc a homlokon.
Egy esős őszi délután,
Egyedül, öregen,
Haza vártam a gyermekem.
Egy esős őszi délután:
Egyedül voltam s néztem
A fáról pergő leveleket.
Egy esős őszi délután
A múlt ezernyi emléke
Fejemben lüktetett.
Egy esős őszi délután
Pergett az eső monotonon,
Elsimult a földön,
Mint ránc a homlokon.
Egy esős őszi délután,
Egyedül, öregen,
Haza vártam a gyermekem.
Egy esős őszi délután:
Egy pillanatra kisütött a nap -
Bú s öregség eltűnt egy perc alatt!
Nem vagyok özvegye senkinek....
Lőrinzy Judit - Szerelem |
Elmondom hát mindenkinek:
Szerettem, szeretem , s szeretni fogom
Ehhez van már csak jogom.
Nem vagyok özvegye senkinek,
Elmondom hát mindenkinek:
Elragadott a szenvedély,
Nem tudtam, hogy szavad addig él.
Nem vagyok özvegye senkinek,
Emondom hát mindenkinek:
A nappalra mindig jön az éj,
S ha tetszik, ha nem - kialszik a fény.
Nem vagyok özvegye senkinek,
Elmondom hát mindenkinek:
Szerettem, szeretem s szeretni fogom.
Én még élek, s Ő már halott,
Az emlékeim fogja vagyok.
Este van
Este van, este van ...
Száguld a gondolat,
Mint a tenger hullámzása,
Mint a szél suhanása,
Mint szivem dobbanása.
Szól a tam-tam ritmusa,
Repül az idő hófehér lova.
Repül árkon-bokron át,
Elköszönt az ifjúság.
Temetők virág illatú csendje,
Egy élet zengő harangja:
Bimbamm-bimbamm -bimbamm -
Egyre csak kongatja.
Messzi szállva virágzó réteken,
Ott zúg a hangja a hegygerinceken.
Emlékezünk a szépre a jóra.
(A fájdalom, a rossz eltűnik ...)
Csak a szeretet, csak a szerelem létezik.
Száguld a gondolat,
Mint a tenger hullámzása,
Mint a szél suhanása,
Mint szivem dobbanása.
Szól a tam-tam ritmusa,
Repül az idő hófehér lova.
Repül árkon-bokron át,
Elköszönt az ifjúság.
Temetők virág illatú csendje,
Egy élet zengő harangja:
Bimbamm-bimbamm -bimbamm -
Egyre csak kongatja.
Messzi szállva virágzó réteken,
Ott zúg a hangja a hegygerinceken.
Temetnek ma, temetnek holnap.
Születünk és meghalunk.
Itt vagyunk s emlékezünk.Emlékezünk a szépre a jóra.
(A fájdalom, a rossz eltűnik ...)
Csak a szeretet, csak a szerelem létezik.
2011. január 23., vasárnap
Tengerparton
Szürke vészfelhők tornyosulnak,
Fényes villám nyelve a tengerbe csap.
Körkörös hullám gyűrűje
A partra görgeti a kavicsokat.
Hullámvölgyek, hullámhegyek,
Tajtékzó hófehér habok.
Vigyázzatok-vigyázzatok
Ti kintrekedt halászhajók.
Elcsendesült a vihar,
Ujra ragyog a kék özön,
Sima átlátszó a víz,
S apró halak csapata a tengerbe hív.
Lent a mélyben hófehér köveken
Mozdulatlanok a fekete sünök.
A viz hidegen fogad, fázom,
Sós ízét érzem a számon.
Úszom úszom, már nem fázom,
Boldogság csillog a hullámon!
Fényes villám nyelve a tengerbe csap.
Körkörös hullám gyűrűje
A partra görgeti a kavicsokat.
Hullámvölgyek, hullámhegyek,
Tajtékzó hófehér habok.
Vigyázzatok-vigyázzatok
Ti kintrekedt halászhajók.
Elcsendesült a vihar,
Ujra ragyog a kék özön,
Sima átlátszó a víz,
S apró halak csapata a tengerbe hív.
Lent a mélyben hófehér köveken
Mozdulatlanok a fekete sünök.
A viz hidegen fogad, fázom,
Sós ízét érzem a számon.
Úszom úszom, már nem fázom,
Boldogság csillog a hullámon!
Ébredj fel ember!
Ébredj fel ember, te háborgó tenger!
Hisz van még tebenned akarat s erő.
Tárd ki szívedet, ha embertársad szenved ...
és sugározd szerteszét a szeretetedet!
Ébredj fel ember, te háborgó tenger,
hisz van még tebenned akarat s erő.
A jóra a szépre nyíljon a vágyad,
s felejtsd el örökre a
bosszút s a gyűlöletet!
Hisz van még tebenned akarat s erő.
Tárd ki szívedet, ha embertársad szenved ...
és sugározd szerteszét a szeretetedet!
Ébredj fel ember, te háborgó tenger,
hisz van még tebenned akarat s erő.
A jóra a szépre nyíljon a vágyad,
s felejtsd el örökre a
bosszút s a gyűlöletet!
Te kis kavics!
E földnek parányi darabja!
Honnan hozott téged a sors,
s miért hagyott magadra?
Lehet, hogy kőszirt voltál,
lehet, hogy piramis.
A csermely gorgetett utadra?
Vagy a Duna vetett partra?
A tenger csiszolt simára,
vagy az évszakok változása?
Te kis kavics,
e Földnek parányi darabja,
honnan hozott téged a sors?
S miért hagyott magadra?
Lehet, hogy kőszirt voltál,
lehet, hogy piramis,
vagy csak egy elejtett kavics!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)