Altató

Este van, este van,
Kialudtak a fények.
Dorombolva gömbölyödik
Az öreg kandúr
A vadászatról megérkezve
Aludni tért:
A kutya körbejárva szaglász,
Majd elnyúlva hosszan lehajtja fejét.
A madarak fészkükre tértek,
A kertben csend van,
Csak ezernyi csillag ragyog az égen.
S ott fenn a magasban
A hold sétál éji útját járva.
Mi is térjünk aludni,
Pihenjen a munka mára.
Majd holnap hajnal hasadtára -
Madarak kórusára feléb-re-dünk.

Kertecske

Kertecske, kertecske, kertecske:
Borsó, répa, fehér gyökér,
Saláta, retek, mogyoró,
Kertészkedni csuda jó!

Ásó, kapa, gereble,
Itt van mind a kertembe.
Kezembe véve hajlik a derék,
Nyikorog a talicskakerék.

Kertecske, kertecske, kertecske,
Reámragyog a napnak fénye.
Barnul az arcom, s a kezem,
Az első hajtásoktól ragyog a szemem.

Egy hónap, két hónap,
S újhagyma kerül az asztalra,
Saláta ebédre, zöldborsó levesbe.
Kertészkedni csuda jó!

Hát még a virágok!
Szívemnek gyöngyei:
Tulipánok, rózsák, dáliák,
Mind, mind kerti csodák.

Az öreg tölgy.

Öreg vagyok de még élek,
Vigyázz reám! - Téged kérlek.
Megéltem vagy négyszáz évet.
Törzsem kopott, odvas,
De Te a szívedre hallgas.
Odvamnak van lakója,
Egy cinkecsalád fedezéke,
Benne lapul féltett fészke.

Öreg vagyok, de még élek,
Vigyázz reám! - Téged kérlek.
Még felszívom e földnek vizét,
És termelem az oxigént.
Igaz, egyik másik ágam
Töredezett, s nincs rajt levél,
De nézd! Még élek
E földnek avarszőnyegén.

Öreg vagyok, de még élek,
Vigyázz reám! - Téged kérlek.

Egy csepp boldogság.

Egyik kezemben ecset,
A másikban toll.
A kettő között ,
Ott vagyok valahol.

Szobámba beragyog
A napnak fénye,
Ettől olyan hangulatos
A szívem verése.

A kertben kint ugat
A család kutyája
A másik benn alszik
Mert éjjel ő vigyázott a házra.

Csend, béke szeretet,
Baráti szomszédok,
Köszönöm mindenkinek
Ezt a boldog sorsot!

Tavaszi varázslat

Karácsony Emese - Tavasz

Egy cinke szállt át a kerten,
Csőrében fehér tollpihe,
A párja a körtefán figyelte.
Az odú ott volt alatta,
Egy virágzó körteág takarta.

Alatta egy veréb szállt le a földre,
Csőrében morzsi kutya szőre.
A párja a fészket tisztította,
Közben csivít-csivít,
Szólt a verébnóta.

Arrébb egy vörösbegy
Nézegeti a négy tuját.
Szliíp-szliíp a társának igy kiált.
Tik-tik felel a párja
A tujákat ő is körbejárja.

Épül szépül a sok fészek,
Amor nyilaitól hangos a kert.
Ez a boldog tavaszi varázslat
Új reményeket kelt
Minden virág, minden fa életre kelt.

Tavaszi fény

Tavaszi fényben ragyog a kert,
Feszül a rügy s a krókuszok kelyhe
Nyújtózkodva várja a nap sugarát.
Már bókol kelyhe a hóvirágnak,
De amott az aranyeső
Még zárva tartja szirmait.
A fű is nyújtózkodik,
A dér olvadása után.
Zöld szine elnyeli a napnak sugarát.
A cseresznyefa rügye majd kipattan -
S ezernyi virág várja a napnak melegét!
Én is ott vagyok e tavaszi fényben,
S kacagó gondolatok visszhangját
Veri vissza a szívem -
Tavasz van! Tavasz van!
Minden újra éled.
Újra lélegzik és nyújtozkodik a növényzet.
Tavasz van! Tavasz van !
S kertemben kacagnak
A tavaszi fények.

A labda

Gurul a labda szól a síp,
Ki nem ismeri a focit?
Itt a labda ott a labda,
Hamm a háló most bekapta!
Gurul, pattog, csuda jó!
Most meg megfogta a háló!
- Gól, goól! - Kiabál a gyereksereg.
Ez a labda, focilabda jaj de kerek!
Gurul a labda, szól a sip,
Nyertünk, vagy vesztettünk?
Egyre megy,
Gyertek játszani gyerekek!
Gurul, pattog, csuda jó,
Most nem érte el a kapus...
Gól goól! Jaj de kár!
Az edzésnek vége már.

Emlékkép.

Gimes Lajos - Esztergom látképe

Állok a hegy ormán
S visszatekint a múlt rám.
Sétáink ritmusa éledez,
E sok- sok emlék nagyon kedves.

A hegy ormán állva -
Szemben Esztergom kupolája.
A bölcs és nemes Bazilika,
S ott alant a csillogó Duna!
A kép még most is olyan mint rég,
Csak Te hiányzol...
De emlékeimben még ott élsz.
Mily boldogan játszottad a repülőst,
S én kacagva néztem minden mozdulatod ...

Repültünk e parányi tisztáson,
Allattunk a csillogó messzeség ...
Kár hogy rég volt, ... nagyon rég ...
De nagyon szép emlék.

Tavaszi hangulat

Edvi-Illés Aladár - Legelésző kecskék

Ropogtatom a tökmagot,
S elfelejtek gindet-gondot.
Hallgatom a cinegét:
- Nyitni kék, nyitni kék!
A virágoknak nyilni kék!

Kis kertembe mekeg egy kecske.
De azért te csak gyere nyugodtan be.
De jajj! A kecskének öklelni van kedve:
Barátom ugrik jobbra, balra s
Közben nagyokat kacag, hisz a balga
A kötelet rángatja jobbra-balra.

Ropogtatjuk a tökmagot,
S elfelejtjük a sok gondot.
Fejünk felett a cinegék,
Csivitelik: - Nyitni kék!
A boros palacknak nyílni kék.
S koccintunk a tavaszra,
Örök barátságunkra.

Egy öreg Néne...

Egy öreg Néne állt a téren.
Egyik kezében bot,
a másikban szatyor.
Lassan indult, tétován.

Egy öreg Néne lépegetett
Át a téren tétován.
S jött egy autó, mint felbőszült bika:
Dudált, prüszkölt, kiabált!

Az öreg Néne állt rémülten,
Kezében  már nincs se bot se szatyor.
Ám egy ifjú. ki mindezt látta,
Átsegitette  a járdára.

Az öreg Néne szeme könnyes:
Köszönöm, köszönöm! - rebegi.
Az ifjú gálánsan hajol,
Tán egy régi filmben látta valahol.

Az autó már rég elszáguldott
Valahova nagyon sietett.
Vajon miért nem tiszteli Ő is
Ezt a megfáradt öreget?