Az este-lepke szárnya

Josephine Wall

Az este-lepke szárnya
Átsuhant a szememen,
Álom porát rám hintve
Álmaimat felidézte.

Gyerekkoromban arról álmodtam,
Hogy felnőtt leszek,
Később már valaki mamája.
A babámat ringatva
Feküdtem az ágyba'.
Később páromról, társamról álmodtam,
Nagyon boldog
Kismama voltam.
Repültek az évek,
Gyermekeimért aggódtam.
Majd fészküket elhagyva
Magam maradtam.

Mikor magamhoz ölelem unokáimat,
A dédunokáim töltik be álmomat ...

Az öreg diófa

Az öreg diófa árnyékában
Egy ringatózó hintaágyban
Lecsuktam szemem egy pillanatra,
S felébredtem félhatra.

Az öreg diófa sok álmot látott,
Békessége szinte sugárzott.
Lelkemet szellője ringatta,
De felébredtem félhatra.

Az öreg diófa árnyékában,
Egy ringatózó hintaágyban
Testem lelkem megpihent:
Lelkemmel öleltem
két gyermekem.

Az öreg diófa napfénytől sugárzott,
A lenyugvó nap arany színre váltott -
S átkarolt egy pillanatra
Az emlékek arany zuhatagja,

Ember

M. C. Escher

Ember - házat, templomot,
Színházat, hidakat építő
Ember.

Mindezt
robbantó
leromboló.


Ember - milliókat gyógyító,
Babusgató, imádságra hívó

Ember?
Kínzó
inkvizitor.


Ember - családot segítő,
Gyermekeket nevelő
Ember?

Háborút
indító.


Ember, ember, ember.
Miért, miért a rombolás
Ember?


Tiéd a választás!

Reggel

Sárga fény a lombok között -
E fénysugár a szívembe költözött.

Napkelte ébresztett mosolyogva engem,
Ettől oly jó a kedvem.

Szemem előtt nyújtózik a fa ága,
Egy rózsabimbó nyílott e világra.

Pattanva nyílt minden egyes szirma,
A fény felé nyújtózkodva.

Sárga fény a lombok között,
E fénysugár a szívembe költözött.

Enyém az egész nap minden sugára,
Kis kertem hív szorgos munkára.

Mikor válladra hajtom fejem

Mikor válladra hajtom fejem,
A búról felejtkezem.
Érzem szíved dobbanását,
Hallgatom az idő mulását.


Mikor válladra hajtom fejem,
Egy kicsit könnyezem.
Feledni akarom az időt,
Mely örömömbe beleköt.


Mikor válladra hajtom fejem,
Emlékezem, emlékezem.
S az idő dobbanását
Egy percre elfelejtem.

Már sárgulnak a levelek

Josephine Wall - Ősz

Már sárgulnak a levelek
A szél is elcsendesedett.
Már útra kélt a fecske, a gólya,
Már nyolckor van a nap virradója.
Ősz van. A fák is öregszenek,
Én is rég voltam már gyerek.
De azért még bennem él a játék.
Ősz van, öregszem, nem lehet ez másképp.


Öregszem s az emlékek tarka sora
Visszahozza a múltat újra, meg újra.
A fájdalom s a bú elhalványul,
A sok szépség, s  boldogság
Megszépítik az őszi lombhullást!

Születésnapodra

Születésnapodra
mit is kívánjak?
Ragyogjon reád
minden szépsége a világnak.


Utadat kísérje
fortuna tündére,
egészséged legyen
utad kisérője!
Vegyen körül
a szeretet,
s feleséged szerelme.


Kívánom  Neked!