Táncolok a föld felett

Josephine Wall - Festő

Táncolok a messzi föld felett,
Szivárványt hordozok szívemben.
Lelkem üstökös csillaga
Feléd szárnyal kedvesem.
Fényharmónia karol át,
És hallgatom a béke fecsendülő ritmusát.
Lepke szárnyak suhanása,
S az idő monoton rohanása
Lüktet minden porcikámban.
S míg  utam végéhez érek
A tél dere belepi fejemet!

Őszi eső

Connie Tom - Öreg tölgy



Őszi eső permetez a földre,
Ködbe burkolózva, szürkén.
A nyári napokat feledve,
A vén tölgy aludni tér.
A földre rázza sápadt  levelét,
Gyümölcsét sapkával látja el.
Őszi szőnyeg takarja a tájat,
S hajnalban fehér fátyolként
Beteríti a földet a dér.
Aztán kisüt a nap,
     s nem kell már a kalap!

Tündéri álom

Josephine Wall - Álom

Amikor a párnámat átkarolom,
A tündérek világáról álmodom.
Szívemben érzem ámor nyilát,
S körülvesz sok-sok virág.
Válladra hajtom fejem,
S szivárványt lát tekintetem.
Rám sugároz a telihold,
És felhők simogatják talpamat.
Lebegek a valóság határán,
Egy fehér galamb felém röppen,
S egy szál vörös rózsa van a csőrében.
Amikor a párnámat átkarolom,
A tündérek világáról álmodom!

pi pi pi

Pi pi pi
Gyere ide ki,

Pá pá pá
Megyek máshová.

Csip csip csip
Csipcsirip,

Bim bam bam
Mozgatom magam.

Bi bá bó,
Ne légy szomorú!

Bi bá bú,
Ez egy koszorú.

Tál tál teli tál
Semmít sem hagytál.

Di dá dú
Ne légy nagyszájú!

Gi gá gú
Ez itt nem borjú.

Őszi emlék

Piros már az aranyeső levele,
Itt az ősz, s a téli alvás előtt
A lombozat színes ruhát ölt.
Fáradt őszi színek
Peregve a földre szállnak,
Karjába hullnak az elmúlásnak,
S a tavasz csodájára várnak.
Vénasszonyok nyara nyújtózik
A hervadt avaron,
Őszi zene kél mikor taposom.
Zizeg-susog, szellő ébred,
Ködbe borul a fák álma.
Ők is várnak
Az első tavaszi napsugárra!

Süvít a szél

Süvít a szél az ablakom alatt,
Ránehezedik egy szürke gomolyag.
Dúl-fúl a nyugati szél
Mert barátom lettél.
A felhőből leszáll egy fehér hókristály,
Koraí még, egyedül maradtál.
Zúg a szél és süvítve kiabál.
A barátság meleg sugarát
Még sem töri át, nem töri át!
Visszajő a vénasszonyi nyár.
- Süvít a szél az ablakom alatt,
S a földre leszáll a szürke gomolyag.
A napnak arany sugára
Csókot dobott
Barátom ezüst hajára!

Lepke szárnyon lebegek



Josephine Wall - Tánc


Lepke szárnyon lebegek az űrben -
S álmaim kampóját megnyitom...
Felhők felett száguldva
A jövőbe réved képzeletem.
Éji zene hívogat az űrben -
Szívemet kitárva fogadom üzenetét.
A sors pályája kiszámíthatatlan.
Amit reám kimért azt elfogadom,
Szívemben őrzöm az élet szeretetét,
S társam szerelmét magamban hordozom.
Lepke szárnyon lebegek az űrben,
A föld csak átmenetileg az otthonom.
Lelkem a föld körül keringve
A boldogság mosolyát csalja szemedre.
Ezért ne sirj ha utam véget ér,
Hidd el amíg rám gondolsz
Veled vagyok én!

Aki rigót kíván egeret kap

Egy róka sétált az erdő szélen
S meglátott egy rigót a fán.

Rigót látva nyála csordult,
A lába is felé fordult.

Gondolkodott Ö a ravasz,
Csábította a jó falat.

Jajj, de beteg vagyok! Nyögte menten,
S rogyadozva, el-elesve
A földet érte "fáradt" teste.

A rigó kiváncsi volt.
Talán csak meg nem holt?

S alászállva rálépett a bordájára.
A róka egyből felé kapott,
De a rigó gyorsabb volt s huss ...

Látta ezt egy picinyke egér,
Kacagása az egekig ér.

Ám a róka sem volt rest ...
Bekapta az egeret.

Mi ebből a tanulság? -

Még a róka kárán se nevess!

Gingalang-gingalang

Gingalang-gingalang
Szól a lélekharang.
Egy sors a végéhez ért,
Csak 25 évet élt.

Gingalang-gingalang
Szól a lélekharang.
Száguld az ördögszekér,
Néki az élet semmit sem ér.

Gingalang-gingalang
Szól a lélekharang.
A részeg csetlett-botlott,
Az autó száguldott.

Gingalang-gingalang
Szól a lélek harang.
Messze hangzik a fék sikolya,
Egy mámorba hullt élet veszett oda.

Gingalang-gingalang
Szól a lélekharang.
Születünk és meghalunk -,
De mi öregek vagyunk!