Kukucs, kukucs itt
Erdő mélye hívogat
Gyere csak tovább.
Ne félj ne félj csak
Menj tovább mert vár reád
a szép zöld erdő,
Itt álok s nézek
Éveken át s hallgatom
A cinkék dalát,
Hulló falevél
Hívogatja a telet
Mert aludni jó,
Hajnalban indul
S a nap első sugara
Edzésben látja
Még fagyos a tó
De a tél már messze jár
Itt a február,
A Duna partján
Állok csendben és várom
hogy megmozduljon,
Leszállt az alkony
Rezzenéstelen a táj
Ilyen a magány,
Öreg tölgy áll itt
Suttog a kusza nádas
Ám a tó csendes,