Hiába mondom a szélnek 

Hogy ne fújjon

Hiába mondom a napnak

Hogy ne ragyogjon

Hiába mondom a ptaknak

Hogy ne csacsoglyon

Ezekre a szavakra 

Eggyik sem felel

A szél lágyan felborzolja hajad

A napnak súgara

Beragyoglya arcodat 

A patak azt csacsoglya

Szeretlek szeretlek szeretlek

S a szívem azt dobóglya 

Nagyon nagyon nagyon !!

 

Az emlékek 

Viharként kiáltanak

S a villám

Mevílágítja alakod

Amint ép távolodsz

Lelkem megálljt kiált

De szívem elenged

Az út hibátlan

S majd követlek!!

A kis virágnak

Megrebben gyenge szirma

Így üdvözli a fényt

Így üdvözli a fényt

S az illat mosolyával 

Átkarolja Őt !

Át karolja Őt

S felfedve rejtett titkát

Várja a csodát !! 

Lelkem beszélj

Mond mi bajod

Ellopták tán a mosolyod?

Megsímogatta fejed a pánik?

A szeretet az emlékektől

Elválik......

Szeretlek mindhalálig!! 

Most neked szövöm

Szeretetem szönyegét

S az ídő kezemre jár

Egy éltető napsugár

Pitypangokat szort szerte

Libegve -lengve felszáll

S átkarol a nyár !!