Vége a nyárnak

Ránkborús napok várnak

Közeleg a tél !

Mi a szeretet ?

Oly láthatatlan erő

Mi szíveket köt össze

Egy életen át ! 

Lebegő levél

Színpompával landol

Takar az avar.

Szalad az idő

S a rohanó hullámok

A partra érnek-

Lila , kék , sárga

A szívárvány látása

Boldogság érzet.

Szia látod már

Szol a giliszta búsan

Egyedúl vagyunk ! 

 Sárgászöld borongós

Úton sétálok

Köröttem lebegő

Levelek suhannak.

Emlékek rohannak

Előttem és én

Vídáman lépkedek

Csalogat a fény.

Most a súgárzó nap

Fénye átcsillan

Az őszülő fákon

Hazamegyek

S álmodom Veled !

 Minden ami él

Ember álat növény

Élete a fény !

A zene öröm

Érzelmet súgárzó fény

Szív dobogtató !

A színművészet

Lelkünk kisúgárzása

A fehér vásznon !

A nagy színművész

Elfelejti őnmagát

Ott a színpadon ! 

 Japánból jöttem

Világot hódítottam

Dalol a vszhang!

hEGYEK ORMÁN

SZÍNPOMPÁBA VÁLT AZ ÉG 

CSODÁLOM E FÉNYT !

Most tavaszödik

Hegy ormán  ragyog a hó

De lent virágok nyílnak !

Hegyek és folyók

Az életkedvet adók

Szeretve élek!

Tavasz hírnöke

Fák lábánál bólogat

Neve hóvirág!