Ferencvárosi emlék

Korompay Dóra - Bakáts téri templom

A ferencvárosi Bakáts téren
Egy árnyékos kis padon
Ültünk, s néztük a napnyugtát,
A ferencvárosi Bakáts téren.
Egy árnyékos kis padon.
Egyszer csak csikorgott a fék,
Mely feltörő emlékeimet hasitotta szét -
És sikoltott a múlt
Háború. Bomba, gyermek-évek...
Mind mind elenyésztek.
S a béke hulláma terjedt szerte-szét.
Az úton egy macska rohant át,
S ezért csikorgott a fék,
A ferencvárosi Bakáts téren.
Egy árnyékos kis padon
Ültünk én és a lányom.
A ferencvárosi Bakáts téren
Egy árnyékos kis padon.
S megkondult a béke harangja:
Bimm-bamm, bimm-bamm
Egy ferencvárosi alkonyon
Szólt a hangja.
Bimm-bamm, bimm-bamm ...

Mondd, tudsz-e szeretni?

Mondd tudsz-e szeretni?


Gulácsy Lajos - A varázsló kertje

El tudsz-e feledni
Mindent mi jó? Mindent mi szép?
Fájdalmat, könnyet, rossz emlékképet.

Mondd tudsz-e szeretni
Szemedben őrzött tájat,
Szívedbe rejtett vágyat?
Mondd, tudsz-e szeretni, Megölelni, felemelni,

Átvenni lelkem rezdülését,
Kezfogásba sűrített szerelmét?
Mondd, tudsz-e szeretni
Viharban s békében,
Elringató magányban,
Nevetésben, kacagásban?

Mondd, tudsz-e szeretni
Zokogva, sirva,
Fájdalmamban fölém hajolva?
Mondd, tudsz-e szeretni
Minden nap egy életen át -
(Vagy feledni kell , s vállalni a magányt?!)

Őszi emlék.

Plitty-platty, plitty-platty,
Lábam alatt cuppog a sár.
Őszbe fordult  már a határ.
Lábam alatt zizeg a száraz levél,
Lassan lépegetek az erdő avarszőnyegén.

Plitty-platty, plitty-platty,
Lábam alatt cuppog a sár.
Ködbe burkolódzott a határ.
Nem hallom csivitelni a cinegét,
Ő is keresi odúja melegét.

Plitty-platty, plitty-platty,
Lábam alatt cuppog a sár.
Mily csodálatosan kék az őszi ég,
Színek kavalkádja szűri át a fényt.
Ismét elmúlt egy év,
S az öreg tölgy aludni tért.

Tavaszi rét

Pitypangpihe száll a légben
Én csak állok, s nézem, nézem.
Hajladozik a sok-sok virág.
Összeszedem e mezőnek
Illat csokrát.

Pitypangpihe gömböcskéje,
Fújom, fújom, száll az ernyőcskéje.
Fújom, fújom s messze, messze,
Tán eljut a tengerekre.

Pitypangpihe száll a légben.
S azt a szép nyarat felidézem
Gyermekkacaj szálló pihe,
Szállj csak, szállj csak kertecskémbe!

Tavasszal sok-sok sárga virág
Nyílik, virul s tovaszáll.
Gyermekkacaj, szálló pihe,
Szállj csak, szállj csak a kertembe!

FÚJ A SZÉL

Lőrinczy Judit - Fúj a szél ...

Fúj a szél, fúj a szél,
Az erdőről mesél.
Mesél a fákról, a madarakról,
Az avarban fészkelő rigóról.
Fúj a szél, fúj a szél,
Az öreg tölgyről mesél.
Mesél a mókusról, a cinegéről,
A folyton susogó fenyőről.
Fúj a szél, fúj a szél,
Egy meglőtt őzről mesél.
Egy őzikéről, ki a fűben lapulva:
Anyu, anyu! Folyton ezt vakogja.
Fúj a szél, fúj a szél,
Az esti égről mesél.
Mesél a hulló csillagokról,
A messze hangó dallamokról
Fúj a szél, fúj a szél,
Csak mesél, csak mesél.
Mesél a fákról, a madarakról,
A fészküket elhagyó kis rigókról.
Fúj a szél, fúj a szél,
Én vagyok a szél aki mesél.

Várj rám és én érkezem...

Egry József - Visszhang

Ha felnézek az égre
Látom a sok-sok csillagot.
A sok-sok fénysugár szivemhez érve
Eszembe juttatja a kedves meleg napot.
Állok elmélyülve a csillagbolt alatt,
S hallgatom a szívemből sugárzó visszhangokat.
Az egész lényem egy érzés hatja át,
S hallom az éteren át, szerelmem szép szavát.
Várj rám, s Én érkezem,
Kézfogásod még őrzi a kezem.
Számodra az ajtóm mindig nyitva állt,
Kár hogy elrabolt a halál.

Csajka csendélet...

Madarász Zoltán - Olvasó nő

Csókos csendélet,
Csemege csiga:
Így köszönt a francia.


Öt órai tea tejjel,
Így köszönt az angol,
Tiszta fejjel.


Előre precízen
Mondja a német,
A szeretet itt is kap érmet.


Fortyog a gulyás.
Mondja a magyar,
Tele van a szive búval, bajjal.