Fejed felett

Rachel Caldwell

Fejed felett varjú száll
S azt kiáltja kár.
Kár a földért
Amelyen jársz,
S kár, kár a napért
Mert mosolyogva
Süt tereád.
Fejed felett varjú száll,
S azt kiáltja kár.
Kár az időért
Mely a múltat járja.
A jelen s a jövő
Vár Tereád
Fejed felett varjú száll
Te kiálts fel:
Hess madár!

Valami visz a végtelenbe



Лиза Рэй - Hajó a végtelenbe
http://antigorod.com/paint/unreal_art/11333-liza-rey-korabl-durakov-v-beskonechnosti.html

 Valami visz a végtelenbe
Galamb repűlt az ereszre
Utak,célok egybe futnak
Völgybe le, hegyre fel
S a tetőn nincs megállás
Felhők jönnek esőt hoznak
Felhők jönnek jeget szornak
Valami visz a végtelenbe
Nap süt az életemre
Szeretet surran a szívembe
Valami visz a végtelenbe
s az idő szétporladt hamúját
Beleszórja a szemembe!

Szól a zene

Gyermekrajzok
http://www.oilpaintingcheap.com/four-little-performers-p-51.html

Szól a zene,
Zeng a dallam,
Zúgnak búgnak
A hangszerek,
S öszhangban
Összecsengnek
Szívek, s a könnyek
Kicsordulnak.

A lábak meg
Táncot ropnak.

Szól a zene,
Zeng a dallam,
Csendül a hang!
Megszólal
A szív-harang!

Esik az eső



Tollas István - Szántóföld
http://www.festomuvesz.hu/tollasistvan/index.htm

 Esik az eső fúj a szél
Itatja a száraz földet.
A föld mohón nyeldekel,
S nyújtozkodik a
fáradt levél,
A gyümölcsöt érlelő fa
magához tér.
Esik az eső. Fúj a szél.
A májusi eső aranyat ér
Jó termést ígér.
Esik az eső, fú a szél,
Szellő símogatja az ágat,
S elhessenti az árnyat,
Mit a szárazság ígér!

Gondolkodik a cica

Vladimir Rumyantsev - Az első tél
http://blogs.privet.ru/user/alexandra13/70689402/

Gondolkodik a cica,
Az utcákon lépeget,
Tekintget jobbra, balra,
Valamít keres.
Egy hirtelen mozdulat
S már fent is van a fán.
Lopakodik hosszú ágán!

Gondolkodik a cica,
Lesi a "gerlicét".
Lassan felé kúszik.
A "gerle" ingatja fejét.
Noó, noó búgja,
De a cica elveszti eszét.
Ugrik, s lám
A földre pottyan.
A "gerle" utána néz.
S az ereszcsatornán
Felkacag két veréb!

Fák napjára

Melani Pile - Barátok
http://melindapile.com/

Nem dübörög már
A szágúldó lovak patája,
Elhalkult már rég
A bivalycsordák bőgése 
S az erdők védetté váltak.
Szántóföldek uralják a dombokat,
S az utak szélesre tárultak.
Felhőkarcolók várnak rád,
S elfelejtetted a földnek illatát.
Meddig változol még?
Mondd ember merre mész?
Talán Te is csillaggá vállsz?
S elfelejted e földi származást!?
Kérlek szállj le a földre,
S ültess el egy fát!

Úgy elmennek a napok

Nagy László - Séta az erdőben
http://www.kepafalon.hu/festmenyek_Nagy_Laszlo_Seta_az_erdoben_kid_19264.html

Úgy elmennek a napok
Egymásután sorban,
Hogy nem esik
Egyiken sem csorba.
Takarítok,
Teszek-veszek
Port törülgetek,
Sétálok a fák között,
És rád emlékezek.
Felidézem a boldog
Éveket
nem feledve
A legszebb perceket.

Úgy elmennek a napok!
Egymásután sorban:
mosolyogva sétálunk
A múltban!