Lement már a nap

Most nyújtózik az alkony

Augusztus végén !

 Kis 

Kavics

Névtelen

Kő élete

Festett tájkép !

Én 

Élek

De sokan 

Elmentek már

Ki tudja hol van?

Az útólsó határ ?

Itt van a hajnal

Fénysugarakkal ébreszt

Örülök  Élek !

Hiányzik a nap

Nem látom az árnyékomat

Mert nincs benne fény !

Elmúlt a nyár 

Elrepült a gólya már

Tavasszal várunk ! 

 Búcsúzik a nyár

Sűrű könnye földre hull

Éljenző határ .

 Úgy szeretnék 

Hozzád bújni

A válladat átkarolni

Hallgatni szíved dobbanását

Érezni lényed varázsát

Úgy szeretnék
Hozzád bújni

Kicsit ott pihenni válladon

Érezni tested melegét

És úgy várni az estét

Hallgatva a régi mesét

Egyszer volt hol nem volt

Volt egyszer egy iivsi lány

K i mindig valamerre eksétál

S te mindig vigyáztál rám 

Drága jó Anyám !!

 Nehéz az élet

Ha gyűlölet szövi át

Háborút kiált !

Esik az eső

Nyújtozkodó nővények

Fellélegeznek !

 Ha majd egyszer

Leveszed álarcod

S megmutatod önmagad

Talán rádömbensz

Hogy éveket veszítettünk

Mit visszahozni nem lehet

Az idő kegyetlen

Monoton mozgása 

Gúzsba kötötte emlékeimet

Minden hiába

Én nagyon szeretlek 

Álarccal vagy álarc nélkül

Te vagy szerelmetes Testvérem ..

5 vagy 6 éves koromban 

Kiléptem egy kapun

 És eltévedtem !!!