Egy csésze kávé.

a munka szeretete

Reggel egy csészényi kávé
Indít utamra,
Melyet kortyonként iszom,
Mert így érzem e csemege ízét.

A cipőm nyikorog, ahogy
Feléd lépkedek,
S morduló motorod zaját
Elhagyom az úton.

Egész nap dolgozom,
A munkámnak élek,
S ha eljön az este,
Szeretettel vár otthonom.

Azt mondanád, hogy
Unalmas élet
S Én mégis ezt szeretem.
E békét elhagyni nem akarom!

Virágzó körtefa

Kárpáthy Jenő -  Virágzó fák

Kinyílott a körtefa virága,
Minden reggel feltekintek reája.

Szabad vagyok mint a madár,
Hívogat a tágas határ.
Sétálok, s ha elfáradok
Akármikor megállhatok.
S ha a sors útján elindulok
Hivogatnak csalfa képek,
Ifjúságból itt maradt kisértet...
Harci zaj, s a pusztítás robbanása,
Repűlőgépek zuhanó kiáltása ...
Békét! Békét! Békét!

Ma csend borul -e tájra.

Kinyílott a körtefa virága
És én minden reggel feltekintek reája!

H úsvéti emlék

Kis kertemben kinyílott a muskátli,
Gyere velem az erkélyre teázni.
A szívemben dobogni kezd azóta
Egy kacagtató kis nóta.

A lelkemben virágzik a szeretet,
Kürülvesznek a nevető gyerekek.
Valahonnan előkerül egy torta
Ezt bíz a húsvéti nyúl hozta.

Kiskertemben kinyílott a kökörcsin,
- Hú, de meglepett egy gyerekcsiny!
Valahonnan előkerült a szóda
S a víz belefolyt a nyakamba!

Kellemes Ünnepeket!

Nézem a naplementét.

Rózsaszín felhőbe burkolózva
Nézem a naplementét.
Ilyenkor a sors útja a semmibe vész.

Mindig keresztút előtt állok,
S lesem őrangyalom intő kezét.
Merre tovább?
Figyelő tekintettel nézek -e tájon szét,

Hóvári Zoltán - Keresztút

S egyszercsak  fény suhan előttem,
Lebegőn, ... igézőn, ...
S én követem, bár néha
Megbotlom a köveken.

Nehéz az út amelyen járok,
De van szárnyaló pacsirtadal
Csak meg kell hallani!
És van festői táj,
Amit nem elég nézni, látni, érezni kell!

A szépség látása bennünk él -
Bemagolni nem lehet,
Olyan ez mint a kikelet

Rózsaszín felhőbe burkolózva
Nézem a naplementét,
S a sorsom útja a semmibe vész.
Éltet az élet és az emlékezés!

Esik az eső.

Esik az eső, cseppre-csepp,
Zöldel a fű és nyújtózkodik a meggy.
A borsó is kikandikál a földbő -l
És repes a szívem a búzavetéstől.

Esik az es,ő cseppre-csepp,
A kevés nevel, a sok árad.
Gorombán töri át a gátat,
S nem kímél senkit sem.

Esik az eső, cseppre-csepp.
Április hozzta a hideget.
Majd a május mindent rendbe tesz,
Hisz ő neveli igazán a kerteket.

Esik az eső, cseppre-csepp,
A kertekben nyújtózkodik a meggy,
S én itt bent a meleg szobában,
Várakozón tekintek e csodálatos világra!

Börzsönyi emlék

Ó ti börzsönyi fák! Tölgyek, bükkök,  fenyők,
És ti telepes gombák:
Tinoruk, és pereszkék,
Mérgesek és ehetők.
Úgy csüngtök emlékeimben,
Mint  ezeregyéji  mesék.
Ó ti hegyi patakok!
Forrás-tavatokban, úszkáló gőték
Hordozzátok az ifjúság emlékét.
Ibolyák, kankalinok, csipős csalánok,
Fák alján zöldellő páfrányok.
Emlékek, emlékképek,

A szívemben még most is ott időznek.
Szarvasok szökellő csapata,
S a vaddisznócsalád csíkos csörtetése!
Ezernyi emlék.
Az erdeí séták emlékképei.

S Te ki mindig ott voltál mellettem
Most is itt vagy az emlékeimben!

Április

Fűzfák zöld haja
Lengedez a szélben
S visszatükröződik a tó iízében.
Porfelhőt hord a szél
És az utakon szétszórja szerte-szét. 
Odvas keltikék virágoznak az erdőben.
A kertekben a tulipánok kelyhe
Nyitódik reggel s csukódik este.
S, ha vastag felhők bodorodnak az égen,
Tulipántündér alszik kelyhében.
Április, április szeszélyes, szeles, ...
A felhőkben néha havat kavar,
Akkor színes felhőként repül az avar.
Széltől lengedez az aranyeső,
S pattanva nyílnak a babarózsák.
Április, április szeszélyes, szeles
A szívemnek mégis kedves!

Virágos rét.



Én vagyok a pipacs




Szinyei Merse Pál - Pipacs a réten

És piros szinem szeretetével
Köszöntöm Édesanyámat
Szívvel lélekkel.

Én vagyok a margaréta,
Köszönetet mond virágom
Minden egyes szírma
Szívvel lélekkel.

Én vagyok a nefelejcs,
Törékeny apró kis virág,
Ki átnyújtja néked szeretetét
Szívvel lélekkel.

Mi vagyunk a fűszálak
Ezernyien a réten
S azt kivánjuk hogy Édesanyánk
Ezer évig éljen!

Erdei séta.

Egy út vezet az erdőben,
Fák között hosszan.
Odvas keltikék illata
Kíséri mindkét oldalon.

Egy út vezet az erdőben
Fák között hosszan,
Madárfüttyel kisérve kanyargósan.
Özek, vaddisznók lábnyoma
Keveredik lópatával,
S emberek talp-lenyomatával.

Egy út vezet az erdőben
Fák között hosszan.
Vadlés emelkedik a magasba,
Sas szárnyal az égen.
Én ott lépkedek az erdő sűrűjében
S a sas reptével
Az erdő fölé emelkedik a lelkem!

Tik-tak

Salvador Dali - Idő

Tik-tak, tik-tak, tik-tak, múlik az idő.
Megállítani nem tudod,
S visszatekerni nem lehet.
Tik-tak, tik-tak, tik-tak,
Nincs megállás nincs várakozás,
Csak monoton haladás!
Nincs rövidebb,
Vagy hosszabb, tik-tak.
Ezért gondold meg hogy mit teszel!
A múlt elmúlt,csak emlékként él!
Ember vagy, tehát emlékezel.

Csak a szív dobogása
Emlékeztet az idő múlására!

Tik-tak, tik-tak  tik-tak!

Emlékezem..



Josephine Wall - Természet

Emléked a szívembe zártam,
A sors akarta igy
Hogy nem jött létre a frigy.
A sors iróniája,
Hogy még mindig
Vágyom egy forró teára,
Egy délutánra, egy estére,
Hogy csillogjon szemedben
A gyertya fénye.

Emléked szívembe zártam,
S a kulcsot oly messzire dobtam,
Hogy nincs ki megtalálja,
S más kulcs nem illik e zárba.
Emléked a szívembe zártam,
S oly mélyre verte gyökerét, ...

Hogy csak a sír bontja ki levelét.

Ibolya

Robin Street-Moris - Violet

Ibolya, viola szerénység illata:
Viola Adoráta - illatos ibolya.

Egyensúly a föld és ég között -
A hajnalnak s az estnek színe.
Te tartasz egyensúlyt,
Bölcsesség és érzelem között.
Te jelented az inteligenciát,
A tudást, az alázatosságot.

Ibolya viola, szerénység illata,
Bokor alá húzódó virágcsoda:
Várakozás és szomorúság,
Egyszerűség és vágy.

Így nyújtok néked egy szál ibolyát.