Emlékezem..



Josephine Wall - Természet

Emléked a szívembe zártam,
A sors akarta igy
Hogy nem jött létre a frigy.
A sors iróniája,
Hogy még mindig
Vágyom egy forró teára,
Egy délutánra, egy estére,
Hogy csillogjon szemedben
A gyertya fénye.

Emléked szívembe zártam,
S a kulcsot oly messzire dobtam,
Hogy nincs ki megtalálja,
S más kulcs nem illik e zárba.
Emléked a szívembe zártam,
S oly mélyre verte gyökerét, ...

Hogy csak a sír bontja ki levelét.