Sétál a fáradt pedagógus.
Hangja már nincs,
lábait is fáradtan rakja.
Néha-néha levegőbe csap a karja.
Oh, ha itt lenne az a szemtelen gyerek,
csattanna az emlékezet.
Jó, hogy vége? ...
A tér üres padja csalogatja -
Leül egy pillanatra.
Élvezi a csendet, a friss levegőt.
Elpilledve ül a padon elmerengve,
s a parkon át egy gyermek sereg:
- Csókolom! Csókolom, csóóókolom.
S a faradt pedagógus nevet:
- Szervusztok gyerekek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése