Napraforgó

Winson&Newton

Őt éri a napnak első sugára,
s véle fordul nyugatnak virága.
Sárga szirom körbe-körbe
s ezer mag a közepébe.


Van Gogh vázába tette,
S a nyár hangulatát megfestette.
Napraforgó ezer arcú,
A földet nézi ha őszre fordul.


Ezer madár lakmározza,
S a madárijesztő kalapja
A széllel fordul jobbra- balra,
Végül a gazda learatja.

Piros a pipacs...

Piros a pipacs,
fehér a margaréta,
zöld a fán a sok levél.

A sok-sok szín szinte él!

Csodás élet:
Pillantó levelek, dobbanó gyökerek.

De látod-e te
e színes csodát?
Észreveszed-e a rózsa szirmát?

Vagy csak állsz,
s letéped virágját,
mely kezedben elhervadva
soha nem lát vázát.

Lehet másképp is élni ...

Magura Zsuzsa csodás Fraktálmandalája - Mandala neked c. oldal

Lehet másképp is élni!

Vidáman, szeretetben,

Összefogásban, segítőkészen...

Lehet másképp is élni?

Munkát szeretve? Boldogan?

Erőnket próbára téve a sportban.

Lehet másképp is élni.

Másokon segítve gondtalan.

Szeretetben, békében boldogan.

Hát miért élünk haragban,

Gyűlölködve unos-untalan?

Harcban - ölni készen??

Mi kell ahhoz, hogy megértsem?

   Hisz miénk a választás:

   a jó és rossz között!

Mondókák

Kicsi kocsi kereke

beakadt a fészerbe.

Kicsi kocsi gyere ki,

vár a Péter ideki.

Kicsi kocsi guruló
a tartalma csudi jó
eper retek saláta
ő a május királya.

Eper, meggy, cseresznye,

mind elfér a begyembe!

A vitamin egészség,

ettől fél a betegség.

Fűszál, szalmaszál,

a kasza jól kaszál.

Erős is az én Apám,

s mosolygós az Édesanyám!

Lenn a tónál

Lenn a tónál átellenben

Egy gólya lépegetett.

Csőrével odakoppintott a vízre,

S a víz körbevitte az üzenetet.

Lenn a tónál átellenben,

Egy öreg fűzfa állt.

Ágát a vízre hajtva,

Eltakarta a békát.

Lenn a tónál átellenben

A gólya a csőrével odakapott,

S felugorva, szárnyát kitárva

Körbeszállt a kéklő ég alatt.

Lenn a tónál felzengett

A békák kórusa:

- Brekeke, brekeke brekeke,
S a füzfa alá behúzódott a csend.

"Holdfogyatkozás"

Asztalos Tibor fotója

Állok a kertben s nézem a holdat.

Szeretném látni a fogyatkozást.

Köröttem a tücskök száza cirpel,

S hallom a bagolyhuhogást.                     

Figyelem a felhőt, mely felé halad:

körbevilágítva

egyre halványul konturja.

Állok a kertben, s nézem az eget.

Az éj sötétje vesz körül.

E néma csend a lelkemre ül,

S  nem hallom a cirpelést.

Állok a kertben, s nézem a Holdat,

Már kikandikál a felhő mögül.

Újra hallom a cirpelést,

S a hu-hu-huhogást!