Asztalos Tibor fotója |
Állok a kertben s nézem a holdat.
Szeretném látni a fogyatkozást.
Köröttem a tücskök száza cirpel,
S hallom a bagolyhuhogást.
Figyelem a felhőt, mely felé halad:
körbevilágítva
egyre halványul konturja.
Állok a kertben, s nézem az eget.
Az éj sötétje vesz körül.
E néma csend a lelkemre ül,
S nem hallom a cirpelést.
Állok a kertben, s nézem a Holdat,
Már kikandikál a felhő mögül.
Újra hallom a cirpelést,
S a hu-hu-huhogást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése