 |
| Оксаны Збруцкой - Múlt http://narodna.pravda.com.ua/nation/4fe43ce4782b9/ |
S ott fekszel egyedül,
A feltornyosuló emlékek
A múltad tépik szerte-szét.
Sétálsz a múltban,
Szemed becsukva,
Szíved kinyitva.
A szeretet útjait keresed
S lapozod az emlékeket.
Egy regény az élet
Születésedtől halálodig.
Barátok s ellenségek,
Tarkítják utadat.
Mikor az álom elkerül,
S ott fekszel egyedül,
Eszedbe jut sok-sok emlék
S a rossz emlékekre
Ráborul egy szürke árnyék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése