November

Szürke homályban

Szürke homályban
Rózsák nyílnak
A táj ködbe borult
Lopakodik a tél
És fehér hó subája
Betakará a bérceket
Hógolyó röppen
És gyermekek kacagása
Járja át a völgyeket.
Itt lenn
Rózsák nyílnak
Szürke homályban
S kankalin díszíti
A ködös kerteket!

Kép: http://fineartamerica.com/featured/1-woodland-in-winter-andrew-macara.html

Álmodozó

A tündér kertek

Tündér kertek
Álmodozó álmatlan éjjelen
Levegőjét élvezem
Gyógyító  illatok
Lengik be szobám
S én nyitott szemekkel
Fekszem a nyoszolyán
Lengve libbenő
Pajkos szellő
Apró tündér szárnyak
Ó micsoda varázslat
A múlt emléke
Karoló kezek
Érintik vállamat
Tovaszálló pillanat
Álmodozó álmatlan éjjelen
A tündér kertek
Levegőjét élvezem!


Kép: Susan Sorrell - Susan Sorell

Feljött a hold

Feljött a hold

S nagy kerek képe
Megfürdött ablakom
Mosolygós szemébe
Engem felébresztett
S égi sétájáról
Mesélni kezdett
Az éji világról
Halk szavát
Félre verve
A bagoly hú-hú
Mondta valahol
Aztán egy kutya
Vonyított az égre
Majd az éji  szél
Azt is elkergette
Szívem monoton
Dobbanása elaltatott
Csak a hold volt
Így zakatolt!

Kép: Tyler Alpern
Barbarini Pineapple

http://www.absolutearts.com/cgi-bin/portfolio/art/your-art.cgi?login=almosteva&title=Barbarini_Pineapple-1217970530t.jpg

Magasra szárnyalni

Magasra szárnyalni

Volna jó
De nem károgni
Mint a holló
Hanem dalolni
Mint a pacsirta
Vagy zokogni
Míg könnye bírja
Lehullani szárnyszegetten
Földön heverni
Mint néma tetem
Virágokat táplálni
Fákat nevelni
E földdel eggyé lenni
Szárnyalni volna jó
Születni és meghalni
Ezt az utat kell
Bölcsen végigjárni!








Kép: Amanda Clark
http://www.pinterest.com/amachicus/amanda-clarke-art/

Egyik lábamat

Egyik lábamat
A másik elé téve
Sétálok az erdő
Sűrűjébe
A falevelek
Halk sóhajtással
A földre hullanak
Lábam elé terítve
Szőnyegét az avarnak
Amerre járok
Már nincsenek
Virágok
Csak a szél sóhajt
Vége van a nyárnak
Búcsút mondhatunk
A forró napsugárnak!

Novemberi szél

Novemberi szél
Borzolja a fákat
S a színes levelek
Kecsesen a földre libbenek
Szürke ködbe burkolózva
Nyílnak még a rózsák
Szirmaikat el-elejtve
Könnyezve emlékeznek
S a halottaik Sírjára
Egy koszorút helyeznek!