Az élet uttól

Az élet úttól fáradtan leverten
Kopár mezőkön ,zörgő avaron
Kószál a lelkem,

Közeleg az ősz a színek kavalkádja
Fáradtan simogat a nap
De a reggel már ködbe borul,

Október, november, december,
Közeleg a tél, a fák aludni térnek
S a tavaszról álmodnak!

Szárnya van

Szárnya van
De nem madár
A vihar felhők
Felett száll

Békét sugároz
Szerte-szét
Hibának tartja
A fegyverkezést

Nagy erejű bomba
Ha robban
A föld kiáltását
Sokszorozva hallja

De Ö olyan parány
Hogy hangját
Senki meg nem
Hallja!