Köd borult a multra
Ez életem novemberje
Elcsordogl lelkem ereje
Álmaimra ráül a köd
Puha szürkesége mindent beföd
Tudom még ki-ki süt a nap
Mikor Téged láthatlak
A szó nem hagyja el ajkunkat
Csak állunk szótlanul
A mult emléke szívünkre símúl
És megbénul a mozdulat ..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése