Esik az eső

Integetnek a zöld fák

Esik cseppre csepp ...

 Elmúlt már az álmok ideje

Messze repültek az emlékek

Vihar szaggatta szét a múltat

Szívembe villám csapott

Szemedbe néztem s nem éreztem

A fájdalom átfutott rajtam

Szétszóródott  a talajban

Álltam s vártam ölelésed

Feledve hogy Te nem búcsúzol

Elmúlt már az álmok ideje

Szétszóródtak az emlékek

Már csak arra emlékszem

Hogy szeretlek és szerettelek Téged !!

 Villámlik dörög

Szürke monoton a táj

A vihar zenél..

Az erdő hangja

Levelek nyújtózása

 Madarak csendes röpte

Léptem az úton ..

 Gyönyörű kék ég

E sugárzó  melegben

Levél sem rezzen ...

 Még érzem az erdő illatát

Még látom a hajadon játszó fényt

De már közbe szól a múlt

S egyre szürkül a távolodó fény

A bükkfák szürke törzsén

Játszik még a napsugár

S a fenyvesben sétálva

Egy elhagyatott nyírfa áll

Három lábon megyek tovább

Vállamat megsimítja 

Egy lelógó nyírfaág 

Felsikít a kisvasút 

Mennem kell a vonat nem vár !!

Forrón süt a nap

Keresed az árnyékot ?

Most maradj otthon !! 

 Mikor csendben ültünk ott mi ketten

A Hűs  forrás mellett hallgatagon

Egy fény suhant át a zöld lombokon

Egy pillanatra megállt az idő

Csak ketten voltunk s a hű szeretet

Szívünk együtt dobbant a fák alatt

És lágyan megfogtad a kezemet

Akkor ott a forrásból ittam én

S átkarolt minket az erdei fény.....

Lám most a láma

Csak üldögél magában

Múlik az idő..

Séta az erdőn

A tisztáson süt a nap

Most jó a séta..

A nyári zápor

Villámlik és dübörög

Jeget is hoz..

 Csodás kilátó

Lépcsőröl lépcsőre  fel

Az erdő felett vagyok

Ez csodálatos !!

Ha arcodat látom

Lelkem úgy ragyog

Mint derült égen 

A csillagok 

Ha hangodat hallom

Szívem úgy dobog

Mint szerelmes éjjen

A nagy dobok

Ha te látsz engem

Tested elernyed

Örül a lelked

Egy fekhelynek...

 A fa sóhaja

Élni, élni és élni ...

Jobb lesz majd holnap !!!

 Zokog  a felhő

S az erdőben hervadó

Újra felébred !

Vagyok mert lettem

Nem vagyok sem jó sem rossz

Bár festek

 Művész nem vagyok

Verseket is írok

Költő sem vagyok

Meséket is írtam

Ám író sem vagyok

Tanulni  a számító géptől tanultam

Az erdő a rokonom 

S a csacsogó patak

Folyton azt csacsogja ,,,,

Ez a sorsod , ez a sorsod....

Én meg azt kérdezem 

Miért  miért miért !!!!

Még érzem 

Az élet lüktetését

Még érzem a fájdalmat

Még élek. még élek

Zokogni volna kedvem

DE nincs már könnyem !!!!

Ezt csak most érzem

Mert zokog a felhő.......