A tölgy

Az öreg tölgynek  lehullott koronája

Körötte hevert elsárgult ruhája

Ellen állt esőnek,viharnak,szélnek

De fejét hajtotta az öregségnek

Ott állt csupaszon dacosan némán

A favágót s a fűrészt várván...

Csak arra gondolt

Hogy fájából meleg árad

Mely felfűti a hideg szobákat