Hiányzol

Hiányzol mint rétnek a harmat,

Hiányzol mint léleknek a szó.

Elmentél és guzsba kötött a vágy.

Lehet hogy hiába vártam rád.

Az égen minden éjjel ott a göncölszekér,

De Te sohasem érkeztél.
Körülvett a tél, egyre csak fáztam,
Két karod melegére vágytam.
Hol vagy? Merre jársz?
Ott is felkél a hold?
A nap melegebben süt, mint itt?
S két karod mást karol??
De nem! Érzem szereteted hevét,
Álmaimat semmi sem tépheti szét.
S ha eljött érted a halál
Majd egyszer rám is rátalál.
S ott a távoli hófehér mezőkön,
Örök szerelmed jégkristályként örzöm,