Tavaszi varázs

Még dér fedi az erdőt
De a tavaszi nap

Kormány Vera - Március

Meleg fényével simogatja
Az ágakat

Még fagyos a reggel
De a napnak meleg sugára
Csókot dob a magasból
A hóvirágra.

Még alszik az öreg tölgy
De a tavaszi fények játékára
Nyújtózkodni kezd
Minden egyes ága.

Még didergem és fázom,
De a hajnali fény sugára
Belopakodik lelkem
Minden kis zugába.

Te vagy az én Kis Hercegem

Öltöztesd narancs szinbe a lelked

Nagy Szabina -Öröm

Mert én lila illatfelhőt viszek neked,
Várj rám és én megérkezem
Már a kilincseden van a kezem
Légy te az én Kis Hercegem.

Öltöztesd zöld szinbe a lelked
Mert én a reményt viszem neked
A reményt s a legtisztább szerelmet
Már itt vagyok, sfogod a kezem
Oh légy te az én Kis Hercegem.

Öltöztesd piros szinbe a lelked
Mertén itt vagyok melletted
Érzem őlelésed, szived dobbanását
A szerelem örök varázsát
Hisz Te vagy az Én Kis Hercegem.

Még bennem él...

Még bennem él az emlék,
Még érzem ölelésed.
Becsukott szemmel őritem emléked.

Mikor leszáll az este,
S becsukom szemem, emlékezem.
Emlékezem, s álmodom rólad,
Emlékezem, s érzem, hogy fogod a kezem.
Emlékezem - szíved dobbanását átveszem.
Átveszem szíved dobbanását
Mely álomba ringat,
Mint a tenger hullámzása,
Elringat, mint a bölcső,
S az emlékeket átveszi az álom ...

Még bennem él az emlék...
Még érzem ölelésed ...
Becsukott szemekkel őrizem emléked...

Ez volna jó?

Esik az eső? Cseppre csepp.
Tócsa - egy vagy kettő, egyre megy.
Fázol. Összehúzod magad,
Fejedben száguld a gondolat:

Gáz-spré! Vak kutya.
Jégeső? Cibere leves?
A hideg szoritja szivemet.
Csak egy kis sugár,
Egy picinyke fény ...

Egy cseppnyi meleg
Forró tea? Meleg takaró?
Mi volna jó? Mi volna jó?
Egy meleg kendő, ápoló,
Körbefogó, átkaroló.
Szivárvány a szürke égen?
Kék madár mesék tengerében?

Egy szó: szeretet.
Ez volna jó? Ez volna jó!
Másképp az élet hiábavaló.

Amikor visszaköszönt a múlt...

Amikor visszaköszönt a múlt
Szemem könnybe lábad,
Moslyogni látom Anyámat.
Hallom hangját, nevetését,
Szinte érzem kezének melegét.
Amikor visszaköszönt a múlt,
Szemem könnybe lábad,
Beteg ágyán látom Apámat.
Érzem erőtlenné váló kezét,
Szerettem nézni meleg barna szemét.
Amikor visszaköszönt a múlt
Szemem könybe lábad,
Felém intenek testvéreim s
Én csak állok tétován egyedül.
Csak a szivem lüktet itt belül.
Csak állok, hová is mennék?
Hisz mindez csak emlék:

Ha nő vagy....

Ha nő vagy, légy nő,
Szeretetet osztó csábos lény,
De ne kihivó rosszakaró.
Ha nő vagy, légy nő!
Légy Anya, kreativ nevelő,
De ne ostoba csacsogó.
Ha nő vagy, légy nő!
Légy társ, aki megértő,
De ne állandó hibakereső
Ha nő vagy, légy nő,
Légy az őrők  "Éva",
De ne a csábító gonosztevő.
Ha nő vagy, légy nő,
Társa férjednek, s anyja gyermekednek,
De ne csélcsap mostoha.
Ha nő vagy ragyogj mint a nap.
Szeress szerelemmel, szivvel,
Hisz Te választasz
Magadnak Társat,
S gyermekednek Apát.

Az öreg tölgy

Az öreg tölgynek lehullott koronája,

Alatta hever elsápadt ruhája.

Ellenállt esőnek, szélnek, jégnek,

De fejet hajtott az öregségnek.