Szemem könnybe lábad,
Moslyogni látom Anyámat.
Hallom hangját, nevetését,
Szinte érzem kezének melegét.
Amikor visszaköszönt a múlt,
Szemem könnybe lábad,
Beteg ágyán látom Apámat.
Érzem erőtlenné váló kezét,
Szerettem nézni meleg barna szemét.
Amikor visszaköszönt a múlt
Szemem könybe lábad,
Felém intenek testvéreim s
Én csak állok tétován egyedül.
Csak a szivem lüktet itt belül.
Csak állok, hová is mennék?
Hisz mindez csak emlék:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése