Az élet

az élet kanyargós útjain
A boldogság tova  suhan
Míg sárban  lépkedve
Virág illatként száll feléd
A remény!

A reményt a hit neveli nagyra
S hiába lépkedsz a hóba
Tenyereden csodálod
A pelyhét!

Az élet kanyargós útjain
A bánat a fájdalom elillan
Törli az emlékezés
S virág illatként száll feléd
A remény!

Kö-szö-nöm

Kö-szö-nöm összetörve
Gipszel szőve körbe-körbe
s a lábam egybemaradt!

Az élet uttól

Az élet úttól fáradtan leverten
Kopár mezőkön ,zörgő avaron
Kószál a lelkem,

Közeleg az ősz a színek kavalkádja
Fáradtan simogat a nap
De a reggel már ködbe borul,

Október, november, december,
Közeleg a tél, a fák aludni térnek
S a tavaszról álmodnak!

Szárnya van

Szárnya van
De nem madár
A vihar felhők
Felett száll

Békét sugároz
Szerte-szét
Hibának tartja
A fegyverkezést

Nagy erejű bomba
Ha robban
A föld kiáltását
Sokszorozva hallja

De Ö olyan parány
Hogy hangját
Senki meg nem
Hallja!

Viharfelhő

Viharfelhő gomolyog az égen
Villámok csapkodnak
De felettük kék az ég!

Orkán dúl-fúl Ágakat tépve
Letörve a gyengét
De a fa sebe begyógyul!

Napról-napra növekedik a múlt
A miénk csak egy pillanat
Melynek neve Élet!

Itt a tavasz

Itt a tavasz
Itt van újra
Rózsaszínbe burkolózva
A fákon béke honol
De a vihar
Itt bujkál valahol
Itt a tavasz
Itt van újra

Az évszakok körbe járnak
Fejet hajtva
Az éltető napsugárnak!