Ne bántsd a fákat
A fa éltető erő
Törzsét öleld át !!
Most szitál a köd
Szürke homályt terítve
A hűvös tájra ..
Köd borult a multra
Ez életem novemberje
Elcsordogl lelkem ereje
Álmaimra ráül a köd
Puha szürkesége mindent beföd
Tudom még ki-ki süt a nap
Mikor Téged láthatlak
A szó nem hagyja el ajkunkat
Csak állunk szótlanul
A mult emléke szívünkre símúl
És megbénul a mozdulat ..
Az erdő szélén
Nyújtózik a szürke köd
Ez már november !!
Csodás november
A kertben nyíló rózsa
És hófehér köd ...
Halottak napján
SZeretve emlékezünk
Égő gyertyával..
