Ferencvárosi emlék

Korompay Dóra - Bakáts téri templom

A ferencvárosi Bakáts téren
Egy árnyékos kis padon
Ültünk, s néztük a napnyugtát,
A ferencvárosi Bakáts téren.
Egy árnyékos kis padon.
Egyszer csak csikorgott a fék,
Mely feltörő emlékeimet hasitotta szét -
És sikoltott a múlt
Háború. Bomba, gyermek-évek...
Mind mind elenyésztek.
S a béke hulláma terjedt szerte-szét.
Az úton egy macska rohant át,
S ezért csikorgott a fék,
A ferencvárosi Bakáts téren.
Egy árnyékos kis padon
Ültünk én és a lányom.
A ferencvárosi Bakáts téren
Egy árnyékos kis padon.
S megkondult a béke harangja:
Bimm-bamm, bimm-bamm
Egy ferencvárosi alkonyon
Szólt a hangja.
Bimm-bamm, bimm-bamm ...

Mondd, tudsz-e szeretni?

Mondd tudsz-e szeretni?


Gulácsy Lajos - A varázsló kertje

El tudsz-e feledni
Mindent mi jó? Mindent mi szép?
Fájdalmat, könnyet, rossz emlékképet.

Mondd tudsz-e szeretni
Szemedben őrzött tájat,
Szívedbe rejtett vágyat?
Mondd, tudsz-e szeretni, Megölelni, felemelni,

Átvenni lelkem rezdülését,
Kezfogásba sűrített szerelmét?
Mondd, tudsz-e szeretni
Viharban s békében,
Elringató magányban,
Nevetésben, kacagásban?

Mondd, tudsz-e szeretni
Zokogva, sirva,
Fájdalmamban fölém hajolva?
Mondd, tudsz-e szeretni
Minden nap egy életen át -
(Vagy feledni kell , s vállalni a magányt?!)

Őszi emlék.

Plitty-platty, plitty-platty,
Lábam alatt cuppog a sár.
Őszbe fordult  már a határ.
Lábam alatt zizeg a száraz levél,
Lassan lépegetek az erdő avarszőnyegén.

Plitty-platty, plitty-platty,
Lábam alatt cuppog a sár.
Ködbe burkolódzott a határ.
Nem hallom csivitelni a cinegét,
Ő is keresi odúja melegét.

Plitty-platty, plitty-platty,
Lábam alatt cuppog a sár.
Mily csodálatosan kék az őszi ég,
Színek kavalkádja szűri át a fényt.
Ismét elmúlt egy év,
S az öreg tölgy aludni tért.

Tavaszi rét

Pitypangpihe száll a légben
Én csak állok, s nézem, nézem.
Hajladozik a sok-sok virág.
Összeszedem e mezőnek
Illat csokrát.

Pitypangpihe gömböcskéje,
Fújom, fújom, száll az ernyőcskéje.
Fújom, fújom s messze, messze,
Tán eljut a tengerekre.

Pitypangpihe száll a légben.
S azt a szép nyarat felidézem
Gyermekkacaj szálló pihe,
Szállj csak, szállj csak kertecskémbe!

Tavasszal sok-sok sárga virág
Nyílik, virul s tovaszáll.
Gyermekkacaj, szálló pihe,
Szállj csak, szállj csak a kertembe!

FÚJ A SZÉL

Lőrinczy Judit - Fúj a szél ...

Fúj a szél, fúj a szél,
Az erdőről mesél.
Mesél a fákról, a madarakról,
Az avarban fészkelő rigóról.
Fúj a szél, fúj a szél,
Az öreg tölgyről mesél.
Mesél a mókusról, a cinegéről,
A folyton susogó fenyőről.
Fúj a szél, fúj a szél,
Egy meglőtt őzről mesél.
Egy őzikéről, ki a fűben lapulva:
Anyu, anyu! Folyton ezt vakogja.
Fúj a szél, fúj a szél,
Az esti égről mesél.
Mesél a hulló csillagokról,
A messze hangó dallamokról
Fúj a szél, fúj a szél,
Csak mesél, csak mesél.
Mesél a fákról, a madarakról,
A fészküket elhagyó kis rigókról.
Fúj a szél, fúj a szél,
Én vagyok a szél aki mesél.

Várj rám és én érkezem...

Egry József - Visszhang

Ha felnézek az égre
Látom a sok-sok csillagot.
A sok-sok fénysugár szivemhez érve
Eszembe juttatja a kedves meleg napot.
Állok elmélyülve a csillagbolt alatt,
S hallgatom a szívemből sugárzó visszhangokat.
Az egész lényem egy érzés hatja át,
S hallom az éteren át, szerelmem szép szavát.
Várj rám, s Én érkezem,
Kézfogásod még őrzi a kezem.
Számodra az ajtóm mindig nyitva állt,
Kár hogy elrabolt a halál.

Csajka csendélet...

Madarász Zoltán - Olvasó nő

Csókos csendélet,
Csemege csiga:
Így köszönt a francia.


Öt órai tea tejjel,
Így köszönt az angol,
Tiszta fejjel.


Előre precízen
Mondja a német,
A szeretet itt is kap érmet.


Fortyog a gulyás.
Mondja a magyar,
Tele van a szive búval, bajjal.

Hiányzol

Hiányzol mint rétnek a harmat,

Hiányzol mint léleknek a szó.

Elmentél és guzsba kötött a vágy.

Lehet hogy hiába vártam rád.

Az égen minden éjjel ott a göncölszekér,

De Te sohasem érkeztél.
Körülvett a tél, egyre csak fáztam,
Két karod melegére vágytam.
Hol vagy? Merre jársz?
Ott is felkél a hold?
A nap melegebben süt, mint itt?
S két karod mást karol??
De nem! Érzem szereteted hevét,
Álmaimat semmi sem tépheti szét.
S ha eljött érted a halál
Majd egyszer rám is rátalál.
S ott a távoli hófehér mezőkön,
Örök szerelmed jégkristályként örzöm,

Tavaszi varázs

Még dér fedi az erdőt
De a tavaszi nap

Kormány Vera - Március

Meleg fényével simogatja
Az ágakat

Még fagyos a reggel
De a napnak meleg sugára
Csókot dob a magasból
A hóvirágra.

Még alszik az öreg tölgy
De a tavaszi fények játékára
Nyújtózkodni kezd
Minden egyes ága.

Még didergem és fázom,
De a hajnali fény sugára
Belopakodik lelkem
Minden kis zugába.

Te vagy az én Kis Hercegem

Öltöztesd narancs szinbe a lelked

Nagy Szabina -Öröm

Mert én lila illatfelhőt viszek neked,
Várj rám és én megérkezem
Már a kilincseden van a kezem
Légy te az én Kis Hercegem.

Öltöztesd zöld szinbe a lelked
Mert én a reményt viszem neked
A reményt s a legtisztább szerelmet
Már itt vagyok, sfogod a kezem
Oh légy te az én Kis Hercegem.

Öltöztesd piros szinbe a lelked
Mertén itt vagyok melletted
Érzem őlelésed, szived dobbanását
A szerelem örök varázsát
Hisz Te vagy az Én Kis Hercegem.

Még bennem él...

Még bennem él az emlék,
Még érzem ölelésed.
Becsukott szemmel őritem emléked.

Mikor leszáll az este,
S becsukom szemem, emlékezem.
Emlékezem, s álmodom rólad,
Emlékezem, s érzem, hogy fogod a kezem.
Emlékezem - szíved dobbanását átveszem.
Átveszem szíved dobbanását
Mely álomba ringat,
Mint a tenger hullámzása,
Elringat, mint a bölcső,
S az emlékeket átveszi az álom ...

Még bennem él az emlék...
Még érzem ölelésed ...
Becsukott szemekkel őrizem emléked...

Ez volna jó?

Esik az eső? Cseppre csepp.
Tócsa - egy vagy kettő, egyre megy.
Fázol. Összehúzod magad,
Fejedben száguld a gondolat:

Gáz-spré! Vak kutya.
Jégeső? Cibere leves?
A hideg szoritja szivemet.
Csak egy kis sugár,
Egy picinyke fény ...

Egy cseppnyi meleg
Forró tea? Meleg takaró?
Mi volna jó? Mi volna jó?
Egy meleg kendő, ápoló,
Körbefogó, átkaroló.
Szivárvány a szürke égen?
Kék madár mesék tengerében?

Egy szó: szeretet.
Ez volna jó? Ez volna jó!
Másképp az élet hiábavaló.

Amikor visszaköszönt a múlt...

Amikor visszaköszönt a múlt
Szemem könnybe lábad,
Moslyogni látom Anyámat.
Hallom hangját, nevetését,
Szinte érzem kezének melegét.
Amikor visszaköszönt a múlt,
Szemem könnybe lábad,
Beteg ágyán látom Apámat.
Érzem erőtlenné váló kezét,
Szerettem nézni meleg barna szemét.
Amikor visszaköszönt a múlt
Szemem könybe lábad,
Felém intenek testvéreim s
Én csak állok tétován egyedül.
Csak a szivem lüktet itt belül.
Csak állok, hová is mennék?
Hisz mindez csak emlék:

Ha nő vagy....

Ha nő vagy, légy nő,
Szeretetet osztó csábos lény,
De ne kihivó rosszakaró.
Ha nő vagy, légy nő!
Légy Anya, kreativ nevelő,
De ne ostoba csacsogó.
Ha nő vagy, légy nő!
Légy társ, aki megértő,
De ne állandó hibakereső
Ha nő vagy, légy nő,
Légy az őrők  "Éva",
De ne a csábító gonosztevő.
Ha nő vagy, légy nő,
Társa férjednek, s anyja gyermekednek,
De ne csélcsap mostoha.
Ha nő vagy ragyogj mint a nap.
Szeress szerelemmel, szivvel,
Hisz Te választasz
Magadnak Társat,
S gyermekednek Apát.

Az öreg tölgy

Az öreg tölgynek lehullott koronája,

Alatta hever elsápadt ruhája.

Ellenállt esőnek, szélnek, jégnek,

De fejet hajtott az öregségnek.