Álom

Még csillagok ragyognak az égen,
Még éjfélkor megkondul a nagyharang.
Az álom belengi hajlékomat.
A nyugati égen még ragyog a hold,
De amott keleten rózsaszín a táj.
Az éjt felváltja a reggeli fény
S a nyújtózkodó  napnak
Hajnali sugara csókot dob
Ébredő gyermekem homlokára.
Kezdődik a nap fény-árnyék játéka,
S a felhők változásai
Sötét szürkétől hófehérig,
Fátyoltól, a ködbe borulásig.

Most még csillagok ragyognak az égen...

Már nem nézem, ... csak érzem,...
      álmodom éppen!

Vihar

Petros Filippou - Északi szél

Ezernyi csengő cseng fülembe.
Ahogy a békét megtöri a vihar,
Mint villám sújtotta fa
Úgy állok a földhöz tapadva,
Oda az északi szélhez.
Szélhárfája: eol nyitány,
Zengve-zúg, harsogva kiált
Életet vagy halált.
Egy nagy színház a világ.
Komédia, tragédia,
Békét sugárzó szeretet.
Ezernyi csengő cseng fülemben
S elringat minden este!

A póruljárt vércse

Cinke binke száll a kertben,
Röppen ágról ágra.
Pár ággal odébb,
Ott röpköd a társa.
A kertben ott áll
A madáretető,
Csábít a mag,
De a vércse jő
A pad alatt.
Ott lapul a macska.
Igaz jól van lakva,
De ezt a vércse nem sejti,
S míg fél szeme a mcskát lesi,
A cinkék elröppennek.
A vércse a macskára kiált:
- Kilátott már ilyen zsiványt?!

Sárga levél a szélben



Kinuko Y. Craft - Tündérek

 Sárga levél a szélben
Fáradtan a földön landol.

Ann Napier - Széltündérek

Deres széleivel feligézi a csodát.
Festő ecsetje jár a földön,
Összekeverve barnát sárgát.
Piros levéllel a szélben
Pajkos tündérek játszanak.
Megyek-megyek a szélben
S karok símogatását érzem.
Széltündérek, libbenő árnyak,
Előttem s mögöttem járnak.
Ajkamon egy dallam zendül,
Miközben a fa tövében
A fáradt őszi csend ül!

Szeretem a fényt

Szeretem a fényt                                                                       Signac - Szajna-part
Mely fentről sugároz,
Mely felfedi az árnyékot.
Árnyék nélkül nincs élet.
Szeretem a fényt
Mert hiszen élek.
Élek s elnézem
A fényben úszó tájat.
Ez egy csodálatos varázslat
Mely az életnek
Örök változást ad.
Szeretem a fényt
Az örök változást,
Az életet. s elfogadom a halált,
Mely fény nélküli álomra szenderít.
Ez a legnagyobb változás
Mi embert érhet itt!

Csak nézem a tájat

John Anster Fitzgerald - Robin mesél

Csak nézem ez őszi tájat,
S belém mar szépsége.
A fehér dér hidegsége
Vörösbegyet hívott az etetőre,
Még virítanak az őszirózsák,
De fejüket lehajtva nézik a földet.
A tél szele pihenésre inti őket.
Csendes-e táj, béke suhan szívembe
S a meleg szobából kitekintve
Connie Tom s a vörösbegy meséje
            jut az eszembe!

Amikor

Amikor a tükröm szemébe nézek                                     John Anster Fitzgerald - Tündérvilág
Eszembe jut a múlt.
Hányszor, de hányszor
Néztem szemébe
Vidáman és várakozón,
Szerelemmel telve,
Búsan és elmélázva,
Haragtól villogón,
Kibőgött szemmel,
S kacagva győzelemmel.
Amikor a tükröm szemébe nézek,
Eszembe jut a múlt,
Állok előtte játékos kedvvel,
S egy öreg, de mosolyos tündér
Néz vissza reám!

Novemberi köd

A tündérek sziklája

Felhő szállt a földre
S a pajkos tündérek
Fehér hideg port hintenek,
Ha kimész a kertbe.
Megcsipkedik a füled
Miközben csilingelve nevetnek, s
Észre sem veszed a
Parányi szárnyak suhogását,
Csak a ködbe borult tájat
S a dér csillogását észleled -
Miközben perceg a dér
A talpad alatt!

Altató

John Auster Fitzgerald - Tündérkert

 Már lement a nap S fekelt a változatos hold.
Ezernyi csillag ragyog az égen,
S a kertek alján nyújtózkodik a csend.
Csak a tündérek csengetyűje cseng,
De azt is tovafújja az esti szellő.
Csukd be hát szép szemed!
Már lement a nap,
S a felkelő éj
Sötétségbe burkolta a földet.
Csukd be hát szép szemed,
Aludj s álmodj szépeket!

Elmélázva

Elmélázva ülök a kerti padon,
Össze-vissza csapong gondolatom.
Elnézem a sárguló leveleket,
S kezembe kerül az ecset.
Elcsábít a hófehér vászon,
Oly sok szép van ezen a világon.
Oly sok szép színes emlék:
Vízesés, hegyorom, naplementék.
Tópart, víztükör lábam előtt,
lelkem járja az őszi erdőt.
Érzelem, szeretet, szerelem,
A haragot, bánatot nehezen viselem.
Én csak a szépre, a jóra,
A felhőbe burkolódzó hegyoromra,
Szeretetre, szerelemre ...

 Em-lé-ke-zem!

Különbség

Mint odaégett serpenyő
Olyan a mondása,
Mint keserű mandula
A szava járása.
Mint megfagyott naspolya,
Olyan a mosolya,
Mint elhervadt virág
Olyan a mozgása.
Nem csoda hát
Hogy senki de senki
Nem fordul utána.


Mint illatos rózsaszirom
Olyan a mondása,
Mint csepegő barack
A szava járása.
Mint kinyílt rózsa,
Olyan a mosolya,
Mint szökellő szarvas,
Olyan a mozgása.
Nem csoda hát,
hogy minden férfi -
megfordul utána!