Össze-vissza csapong gondolatom.
Elnézem a sárguló leveleket,
S kezembe kerül az ecset.
Elcsábít a hófehér vászon,
Oly sok szép van ezen a világon.
Oly sok szép színes emlék:
Vízesés, hegyorom, naplementék.
Tópart, víztükör lábam előtt,
lelkem járja az őszi erdőt.
Érzelem, szeretet, szerelem,
A haragot, bánatot nehezen viselem.
Én csak a szépre, a jóra,
A felhőbe burkolódzó hegyoromra,
Szeretetre, szerelemre ...
Em-lé-ke-zem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése