Remény vihar után

Csendes homály
Lopakodik a fák között
Ködbe burkolózva
Nehéz léptekkel
Tova oson
Érzed a föld illatát
S lúdbőrös sohajjal
Lépkedsz az eső áztatta
Neszező avaron
Még lelkedben ott
Virul a nyár
De homlokod ősz tincse
A múltat idézve
Elméláz a látottakon
Csendes homály lopakodik
A fák között
De amott a napnak
Lemenő súgára
Reményt súgároz
Lelkem ablakára !