Tél van

Csendesen merengve
Nézem e tájat
S szívemben érzem
E varázslat
Hatalmába keríti
Minden porcikámat.
Ezernyi hókristály
Repül köröttem.
A tenyeremen nézem
Csipke mintázatát,
Mig hidegsége
Ébreszti csontomat:
Tél van, hull a hó!
Hóember, sí szánkó
Ezer örömmel hull a hó!

Decemberi dal

Kivánjunk valamit
A teliholdtól!
Szeretetet. szerelmet,
Egy csodás éjszakát.
Kívánjunk valamit
A teliholdtól:
Kérjük - A csillagok dalát!
Kívánjunk valamit
A teliholdtól,
S énekeljük teli torokból
December örök dalát,
A szeretet meg-megújuló
Örök himnuszát!

Ez egy bögre...

Laurel Burch - Macska

Ez egy szék,
Ez egy asztal,
Megterítve jó falattal.
Ez egy tányér,
Ez egy bögre,
Ez meg itt
A bögre füle.
Az benne
A csudi jó :
Benne van a kakaó!

Felhő mögött

Felhő mögött a hold
Önmagának                                                                    Laurel Burch - Szellemnő
Csak árnyéka volt.
Csendes volt az este.
A szellő a száraz
Falevelet sem kergette.
Kertek alján
Nyújtózkodik a dér,
Éreztem hogy engem is elér.
Bementem hát
A meleg szobába,
S mosolyogva néztem
A szeretet fénylő ablakára!

Parányi ember

Parányi ember
Légbuborékban                                                 Laurel Burch - Szerelem
boldogan mozog
ujját szopva,
lábát, karját,
fejét mozgatva ...
parányi ember,
légbuborékban.
Ő a varázs,
Ő a csoda ...
parányi ember
légbuborékban
a szerelem legszebb
ajándéka!

Álom

Még csillagok ragyognak az égen,
Még éjfélkor megkondul a nagyharang.
Az álom belengi hajlékomat.
A nyugati égen még ragyog a hold,
De amott keleten rózsaszín a táj.
Az éjt felváltja a reggeli fény
S a nyújtózkodó  napnak
Hajnali sugara csókot dob
Ébredő gyermekem homlokára.
Kezdődik a nap fény-árnyék játéka,
S a felhők változásai
Sötét szürkétől hófehérig,
Fátyoltól, a ködbe borulásig.

Most még csillagok ragyognak az égen...

Már nem nézem, ... csak érzem,...
      álmodom éppen!

Vihar

Petros Filippou - Északi szél

Ezernyi csengő cseng fülembe.
Ahogy a békét megtöri a vihar,
Mint villám sújtotta fa
Úgy állok a földhöz tapadva,
Oda az északi szélhez.
Szélhárfája: eol nyitány,
Zengve-zúg, harsogva kiált
Életet vagy halált.
Egy nagy színház a világ.
Komédia, tragédia,
Békét sugárzó szeretet.
Ezernyi csengő cseng fülemben
S elringat minden este!

A póruljárt vércse

Cinke binke száll a kertben,
Röppen ágról ágra.
Pár ággal odébb,
Ott röpköd a társa.
A kertben ott áll
A madáretető,
Csábít a mag,
De a vércse jő
A pad alatt.
Ott lapul a macska.
Igaz jól van lakva,
De ezt a vércse nem sejti,
S míg fél szeme a mcskát lesi,
A cinkék elröppennek.
A vércse a macskára kiált:
- Kilátott már ilyen zsiványt?!

Sárga levél a szélben



Kinuko Y. Craft - Tündérek

 Sárga levél a szélben
Fáradtan a földön landol.

Ann Napier - Széltündérek

Deres széleivel feligézi a csodát.
Festő ecsetje jár a földön,
Összekeverve barnát sárgát.
Piros levéllel a szélben
Pajkos tündérek játszanak.
Megyek-megyek a szélben
S karok símogatását érzem.
Széltündérek, libbenő árnyak,
Előttem s mögöttem járnak.
Ajkamon egy dallam zendül,
Miközben a fa tövében
A fáradt őszi csend ül!

Szeretem a fényt

Szeretem a fényt                                                                       Signac - Szajna-part
Mely fentről sugároz,
Mely felfedi az árnyékot.
Árnyék nélkül nincs élet.
Szeretem a fényt
Mert hiszen élek.
Élek s elnézem
A fényben úszó tájat.
Ez egy csodálatos varázslat
Mely az életnek
Örök változást ad.
Szeretem a fényt
Az örök változást,
Az életet. s elfogadom a halált,
Mely fény nélküli álomra szenderít.
Ez a legnagyobb változás
Mi embert érhet itt!

Csak nézem a tájat

John Anster Fitzgerald - Robin mesél

Csak nézem ez őszi tájat,
S belém mar szépsége.
A fehér dér hidegsége
Vörösbegyet hívott az etetőre,
Még virítanak az őszirózsák,
De fejüket lehajtva nézik a földet.
A tél szele pihenésre inti őket.
Csendes-e táj, béke suhan szívembe
S a meleg szobából kitekintve
Connie Tom s a vörösbegy meséje
            jut az eszembe!

Amikor

Amikor a tükröm szemébe nézek                                     John Anster Fitzgerald - Tündérvilág
Eszembe jut a múlt.
Hányszor, de hányszor
Néztem szemébe
Vidáman és várakozón,
Szerelemmel telve,
Búsan és elmélázva,
Haragtól villogón,
Kibőgött szemmel,
S kacagva győzelemmel.
Amikor a tükröm szemébe nézek,
Eszembe jut a múlt,
Állok előtte játékos kedvvel,
S egy öreg, de mosolyos tündér
Néz vissza reám!

Novemberi köd

A tündérek sziklája

Felhő szállt a földre
S a pajkos tündérek
Fehér hideg port hintenek,
Ha kimész a kertbe.
Megcsipkedik a füled
Miközben csilingelve nevetnek, s
Észre sem veszed a
Parányi szárnyak suhogását,
Csak a ködbe borult tájat
S a dér csillogását észleled -
Miközben perceg a dér
A talpad alatt!

Altató

John Auster Fitzgerald - Tündérkert

 Már lement a nap S fekelt a változatos hold.
Ezernyi csillag ragyog az égen,
S a kertek alján nyújtózkodik a csend.
Csak a tündérek csengetyűje cseng,
De azt is tovafújja az esti szellő.
Csukd be hát szép szemed!
Már lement a nap,
S a felkelő éj
Sötétségbe burkolta a földet.
Csukd be hát szép szemed,
Aludj s álmodj szépeket!

Elmélázva

Elmélázva ülök a kerti padon,
Össze-vissza csapong gondolatom.
Elnézem a sárguló leveleket,
S kezembe kerül az ecset.
Elcsábít a hófehér vászon,
Oly sok szép van ezen a világon.
Oly sok szép színes emlék:
Vízesés, hegyorom, naplementék.
Tópart, víztükör lábam előtt,
lelkem járja az őszi erdőt.
Érzelem, szeretet, szerelem,
A haragot, bánatot nehezen viselem.
Én csak a szépre, a jóra,
A felhőbe burkolódzó hegyoromra,
Szeretetre, szerelemre ...

 Em-lé-ke-zem!

Különbség

Mint odaégett serpenyő
Olyan a mondása,
Mint keserű mandula
A szava járása.
Mint megfagyott naspolya,
Olyan a mosolya,
Mint elhervadt virág
Olyan a mozgása.
Nem csoda hát
Hogy senki de senki
Nem fordul utána.


Mint illatos rózsaszirom
Olyan a mondása,
Mint csepegő barack
A szava járása.
Mint kinyílt rózsa,
Olyan a mosolya,
Mint szökellő szarvas,
Olyan a mozgása.
Nem csoda hát,
hogy minden férfi -
megfordul utána!

Táncolok a föld felett

Josephine Wall - Festő

Táncolok a messzi föld felett,
Szivárványt hordozok szívemben.
Lelkem üstökös csillaga
Feléd szárnyal kedvesem.
Fényharmónia karol át,
És hallgatom a béke fecsendülő ritmusát.
Lepke szárnyak suhanása,
S az idő monoton rohanása
Lüktet minden porcikámban.
S míg  utam végéhez érek
A tél dere belepi fejemet!

Őszi eső

Connie Tom - Öreg tölgy



Őszi eső permetez a földre,
Ködbe burkolózva, szürkén.
A nyári napokat feledve,
A vén tölgy aludni tér.
A földre rázza sápadt  levelét,
Gyümölcsét sapkával látja el.
Őszi szőnyeg takarja a tájat,
S hajnalban fehér fátyolként
Beteríti a földet a dér.
Aztán kisüt a nap,
     s nem kell már a kalap!

Tündéri álom

Josephine Wall - Álom

Amikor a párnámat átkarolom,
A tündérek világáról álmodom.
Szívemben érzem ámor nyilát,
S körülvesz sok-sok virág.
Válladra hajtom fejem,
S szivárványt lát tekintetem.
Rám sugároz a telihold,
És felhők simogatják talpamat.
Lebegek a valóság határán,
Egy fehér galamb felém röppen,
S egy szál vörös rózsa van a csőrében.
Amikor a párnámat átkarolom,
A tündérek világáról álmodom!

pi pi pi

Pi pi pi
Gyere ide ki,

Pá pá pá
Megyek máshová.

Csip csip csip
Csipcsirip,

Bim bam bam
Mozgatom magam.

Bi bá bó,
Ne légy szomorú!

Bi bá bú,
Ez egy koszorú.

Tál tál teli tál
Semmít sem hagytál.

Di dá dú
Ne légy nagyszájú!

Gi gá gú
Ez itt nem borjú.

Őszi emlék

Piros már az aranyeső levele,
Itt az ősz, s a téli alvás előtt
A lombozat színes ruhát ölt.
Fáradt őszi színek
Peregve a földre szállnak,
Karjába hullnak az elmúlásnak,
S a tavasz csodájára várnak.
Vénasszonyok nyara nyújtózik
A hervadt avaron,
Őszi zene kél mikor taposom.
Zizeg-susog, szellő ébred,
Ködbe borul a fák álma.
Ők is várnak
Az első tavaszi napsugárra!

Süvít a szél

Süvít a szél az ablakom alatt,
Ránehezedik egy szürke gomolyag.
Dúl-fúl a nyugati szél
Mert barátom lettél.
A felhőből leszáll egy fehér hókristály,
Koraí még, egyedül maradtál.
Zúg a szél és süvítve kiabál.
A barátság meleg sugarát
Még sem töri át, nem töri át!
Visszajő a vénasszonyi nyár.
- Süvít a szél az ablakom alatt,
S a földre leszáll a szürke gomolyag.
A napnak arany sugára
Csókot dobott
Barátom ezüst hajára!

Lepke szárnyon lebegek



Josephine Wall - Tánc


Lepke szárnyon lebegek az űrben -
S álmaim kampóját megnyitom...
Felhők felett száguldva
A jövőbe réved képzeletem.
Éji zene hívogat az űrben -
Szívemet kitárva fogadom üzenetét.
A sors pályája kiszámíthatatlan.
Amit reám kimért azt elfogadom,
Szívemben őrzöm az élet szeretetét,
S társam szerelmét magamban hordozom.
Lepke szárnyon lebegek az űrben,
A föld csak átmenetileg az otthonom.
Lelkem a föld körül keringve
A boldogság mosolyát csalja szemedre.
Ezért ne sirj ha utam véget ér,
Hidd el amíg rám gondolsz
Veled vagyok én!

Aki rigót kíván egeret kap

Egy róka sétált az erdő szélen
S meglátott egy rigót a fán.

Rigót látva nyála csordult,
A lába is felé fordult.

Gondolkodott Ö a ravasz,
Csábította a jó falat.

Jajj, de beteg vagyok! Nyögte menten,
S rogyadozva, el-elesve
A földet érte "fáradt" teste.

A rigó kiváncsi volt.
Talán csak meg nem holt?

S alászállva rálépett a bordájára.
A róka egyből felé kapott,
De a rigó gyorsabb volt s huss ...

Látta ezt egy picinyke egér,
Kacagása az egekig ér.

Ám a róka sem volt rest ...
Bekapta az egeret.

Mi ebből a tanulság? -

Még a róka kárán se nevess!

Gingalang-gingalang

Gingalang-gingalang
Szól a lélekharang.
Egy sors a végéhez ért,
Csak 25 évet élt.

Gingalang-gingalang
Szól a lélekharang.
Száguld az ördögszekér,
Néki az élet semmit sem ér.

Gingalang-gingalang
Szól a lélekharang.
A részeg csetlett-botlott,
Az autó száguldott.

Gingalang-gingalang
Szól a lélek harang.
Messze hangzik a fék sikolya,
Egy mámorba hullt élet veszett oda.

Gingalang-gingalang
Szól a lélekharang.
Születünk és meghalunk -,
De mi öregek vagyunk!

Az este-lepke szárnya

Josephine Wall

Az este-lepke szárnya
Átsuhant a szememen,
Álom porát rám hintve
Álmaimat felidézte.

Gyerekkoromban arról álmodtam,
Hogy felnőtt leszek,
Később már valaki mamája.
A babámat ringatva
Feküdtem az ágyba'.
Később páromról, társamról álmodtam,
Nagyon boldog
Kismama voltam.
Repültek az évek,
Gyermekeimért aggódtam.
Majd fészküket elhagyva
Magam maradtam.

Mikor magamhoz ölelem unokáimat,
A dédunokáim töltik be álmomat ...

Az öreg diófa

Az öreg diófa árnyékában
Egy ringatózó hintaágyban
Lecsuktam szemem egy pillanatra,
S felébredtem félhatra.

Az öreg diófa sok álmot látott,
Békessége szinte sugárzott.
Lelkemet szellője ringatta,
De felébredtem félhatra.

Az öreg diófa árnyékában,
Egy ringatózó hintaágyban
Testem lelkem megpihent:
Lelkemmel öleltem
két gyermekem.

Az öreg diófa napfénytől sugárzott,
A lenyugvó nap arany színre váltott -
S átkarolt egy pillanatra
Az emlékek arany zuhatagja,

Ember

M. C. Escher

Ember - házat, templomot,
Színházat, hidakat építő
Ember.

Mindezt
robbantó
leromboló.


Ember - milliókat gyógyító,
Babusgató, imádságra hívó

Ember?
Kínzó
inkvizitor.


Ember - családot segítő,
Gyermekeket nevelő
Ember?

Háborút
indító.


Ember, ember, ember.
Miért, miért a rombolás
Ember?


Tiéd a választás!

Reggel

Sárga fény a lombok között -
E fénysugár a szívembe költözött.

Napkelte ébresztett mosolyogva engem,
Ettől oly jó a kedvem.

Szemem előtt nyújtózik a fa ága,
Egy rózsabimbó nyílott e világra.

Pattanva nyílt minden egyes szirma,
A fény felé nyújtózkodva.

Sárga fény a lombok között,
E fénysugár a szívembe költözött.

Enyém az egész nap minden sugára,
Kis kertem hív szorgos munkára.

Mikor válladra hajtom fejem

Mikor válladra hajtom fejem,
A búról felejtkezem.
Érzem szíved dobbanását,
Hallgatom az idő mulását.


Mikor válladra hajtom fejem,
Egy kicsit könnyezem.
Feledni akarom az időt,
Mely örömömbe beleköt.


Mikor válladra hajtom fejem,
Emlékezem, emlékezem.
S az idő dobbanását
Egy percre elfelejtem.

Már sárgulnak a levelek

Josephine Wall - Ősz

Már sárgulnak a levelek
A szél is elcsendesedett.
Már útra kélt a fecske, a gólya,
Már nyolckor van a nap virradója.
Ősz van. A fák is öregszenek,
Én is rég voltam már gyerek.
De azért még bennem él a játék.
Ősz van, öregszem, nem lehet ez másképp.


Öregszem s az emlékek tarka sora
Visszahozza a múltat újra, meg újra.
A fájdalom s a bú elhalványul,
A sok szépség, s  boldogság
Megszépítik az őszi lombhullást!

Születésnapodra

Születésnapodra
mit is kívánjak?
Ragyogjon reád
minden szépsége a világnak.


Utadat kísérje
fortuna tündére,
egészséged legyen
utad kisérője!
Vegyen körül
a szeretet,
s feleséged szerelme.


Kívánom  Neked!

Napraforgó

Winson&Newton

Őt éri a napnak első sugára,
s véle fordul nyugatnak virága.
Sárga szirom körbe-körbe
s ezer mag a közepébe.


Van Gogh vázába tette,
S a nyár hangulatát megfestette.
Napraforgó ezer arcú,
A földet nézi ha őszre fordul.


Ezer madár lakmározza,
S a madárijesztő kalapja
A széllel fordul jobbra- balra,
Végül a gazda learatja.

Piros a pipacs...

Piros a pipacs,
fehér a margaréta,
zöld a fán a sok levél.

A sok-sok szín szinte él!

Csodás élet:
Pillantó levelek, dobbanó gyökerek.

De látod-e te
e színes csodát?
Észreveszed-e a rózsa szirmát?

Vagy csak állsz,
s letéped virágját,
mely kezedben elhervadva
soha nem lát vázát.

Lehet másképp is élni ...

Magura Zsuzsa csodás Fraktálmandalája - Mandala neked c. oldal

Lehet másképp is élni!

Vidáman, szeretetben,

Összefogásban, segítőkészen...

Lehet másképp is élni?

Munkát szeretve? Boldogan?

Erőnket próbára téve a sportban.

Lehet másképp is élni.

Másokon segítve gondtalan.

Szeretetben, békében boldogan.

Hát miért élünk haragban,

Gyűlölködve unos-untalan?

Harcban - ölni készen??

Mi kell ahhoz, hogy megértsem?

   Hisz miénk a választás:

   a jó és rossz között!

Mondókák

Kicsi kocsi kereke

beakadt a fészerbe.

Kicsi kocsi gyere ki,

vár a Péter ideki.

Kicsi kocsi guruló
a tartalma csudi jó
eper retek saláta
ő a május királya.

Eper, meggy, cseresznye,

mind elfér a begyembe!

A vitamin egészség,

ettől fél a betegség.

Fűszál, szalmaszál,

a kasza jól kaszál.

Erős is az én Apám,

s mosolygós az Édesanyám!

Lenn a tónál

Lenn a tónál átellenben

Egy gólya lépegetett.

Csőrével odakoppintott a vízre,

S a víz körbevitte az üzenetet.

Lenn a tónál átellenben,

Egy öreg fűzfa állt.

Ágát a vízre hajtva,

Eltakarta a békát.

Lenn a tónál átellenben

A gólya a csőrével odakapott,

S felugorva, szárnyát kitárva

Körbeszállt a kéklő ég alatt.

Lenn a tónál felzengett

A békák kórusa:

- Brekeke, brekeke brekeke,
S a füzfa alá behúzódott a csend.

"Holdfogyatkozás"

Asztalos Tibor fotója

Állok a kertben s nézem a holdat.

Szeretném látni a fogyatkozást.

Köröttem a tücskök száza cirpel,

S hallom a bagolyhuhogást.                     

Figyelem a felhőt, mely felé halad:

körbevilágítva

egyre halványul konturja.

Állok a kertben, s nézem az eget.

Az éj sötétje vesz körül.

E néma csend a lelkemre ül,

S  nem hallom a cirpelést.

Állok a kertben, s nézem a Holdat,

Már kikandikál a felhő mögül.

Újra hallom a cirpelést,

S a hu-hu-huhogást!

Szép csillagos este volt

Van Gogh - Csillagos éj

Szép csillagos este volt.

Felettem ragyogott a hold.

Feküdtem a kertben s Csodáltam
A fényeket e világban.

Szép csillagos este volt.

Levél sem rezdült,

tücsök sem zendült.

Egy pillanat!

S eltűnt minden.

Egy perc alatt
A bújocskázó szél

A fűlembe kacagott,

S e parányi szél    

Vihart hozott.

Vadul tépte a fákat

S jégdarkákkal lepte el a kertet.

Szép Csilagos este volt.

Felettem ragyogott a hold.

Álom, S a való ropogott

A talpam alatt!

Nappali pávaszem

Színes margaréta
édes nektárja csalogatja
s libbenve száll virágról virágra.
Látod amott széttárja szárnyát,
majd tovareppenve
az árnyékban megpihen.
Csak egy lepke,
s mégis az élet csodája,
gyönyörű bársonyos szárnya,
s a színek harmóniája -
gyönyörködteti lelkedet!

Vedd hát te is észre! - S
szerezzen e pillanat neked is örömet.

Földes út

Felirat hozzáadása

Földes úton sétálok
löszfalak között.
Utamon kísér az akácnak
s a bodzának kevert illata.

Kutyám cikk-cakkban futkos
löszfalra föl s löszfalról le.
Alattam elterül egy csendes falu
s az öreg templom tornya.

Földes úton sétálok
erdők ballagnak el utamon.
Mellettem rohan a múltam
De elérni ... nincs módom.

Bár minden ember ilyen boldog volna!
A boldogság kísérne mindenkit .

Szervác, Pongrác, Bonifác

Szervác, Pongrác, Bonifác
Hideg éjféli csókjától
Megfeketedtek a zsenge levelek
S a földre lehulltak az apró
Gyümölcs-magoncok.
Szervác, Pongrác, Bonifác -
Népünk fagyos szentjei
Kívánjátok-e az éhséget
E földre lehinteni.
Szervác, Pongrác, Bonifác!
A gyümölcsöt megritkítottátok -
Megfeketítettétek a bab gyenge levelét

E versben meg nyelvtörő lett tettetek.

A pedagógus

Hazafelé az iskolából
Sétál a fáradt pedagógus.
Hangja már nincs,
lábait is fáradtan rakja.
Néha-néha levegőbe csap a karja.
Oh, ha itt lenne az a szemtelen gyerek,
csattanna az emlékezet.

Jó, hogy vége? ...
A tér üres padja csalogatja -
Leül egy pillanatra.
Élvezi a csendet, a friss levegőt.

Elpilledve ül a padon elmerengve,
s a parkon át  egy gyermek sereg:
- Csókolom! Csókolom, csóóókolom.
S a faradt pedagógus nevet:
- Szervusztok gyerekek!

Ünnepek

Asszonyok ünneplőben

Jön az ünnep, megy az ünnep,
Sürgés-forgás, versmondás.
Jön az ünnep, megy az ünnep,
Ezer éves? Vagy csak száz?
Csaták emlékére, bátorságra,
Fürge lábú nyulacskára,
Egyházi szentek emlékére,
Miklós püspök szerető szívére,
Március idusára,
A háborúk múlására.
Jön az ünnep, megy az ünnep,
Fejsze csattog, hull a hó.
Jön az ünnep, jön  Karácsony ...
Újévet kongat a templom harangja.
Jön az ünnep, megy az ünnep, ...
S az élet halad tovább!